Török Dalma (szerk.): Heinrich von Kleist. Miért éppen Kleist? (Budapest, 2016)
Irodalmi parafrázisok - Eörsi István: Ha ént mondok
VOGEL PEGUILHEN SUMMING VOGEL SUMMING PEGUILHEN STIMMING FRIEDERIKE KLEIST VOGEL KLEIST Iszik egy kortyot és a gyomrához kap. Végem. Stimming és Friederike odaugrik Vogelhez, elkapják, mielőtt összecsuklik. Ma már nem megyünk haza. Van két szabad szobájuk? Természetesen, méltóságos úr. Nem, nem, én nem megyek be azokba a szobákba. Az a kettő le van lakatolva. De rajtuk kívül is van még négy kényelmes szobánk, méltóságos úr. Válogathat köztük. És van egy sufnink is, a kocsisnak. Reggel hazakocsizunk, megrendeljük a koporsókat. Meglátod, nem veszítünk időt. A temetéssel várni kell úgyis. Amíg a rendőrség nem szemrevételezi a helyszínt meg mindent. Ezt már mondtam az úrnak. Azt is mondtam, hogy utána boncolás lesz. Fogalmatok sem volt róla, hogy mi van a fejemben. Nem akarok boncolást! Hogy a beleimben mi van, azt talán megértitek majd. (...) (2000) EÖRSI ISTVÁN: HA ÉNT MONDOK Ha lefekszem én fekszem le én kelek fel ha felkelek Saját kezemet nyújtom kézfogásra a saját számmal nevetek Ha hajlongnék hát én nem hajlok én gyilkolnék ha kést fenek Ha ént mondok azt én mondom én megyek el ha elmegyek. (Berlin, 1996. augusztus 1.) 122
