Török Dalma (szerk.): Heinrich von Kleist. Miért éppen Kleist? (Budapest, 2016)

Irodalmi parafrázisok - Márton László: Jacob Wunschwitz igaz története

visszajöttek a csizmás lábai, és hónapokig rémítgették a várost, mielőtt, ki tudja, merre, továbbmasíroztak volna, és azóta eltelt kis hiján harminc év; de most, kis híján harminc év múlva, Fekete Pál csizmái visszajöttek, és minden éjszaka járkálnak a gubeni városháza körül: ezekben a percekben Jacob Wunschwitz gyertyafény mellett üldögélt meisseni házának emeletén, és miután átszámolta október havi bevételeit és kiadásait, megállapítva, hogy elfogadható haszonra tett szert, hálát adott a Gondviselésnek, majd egy Ariadnéról szóló tudós könyvet kezdett olvasni; és amikor a Dionysos párducáról szóló mély értelmű fejezethez ért, amely szerint Ariadné, vagyis a magára hagyott Szépség hiába próbálja megszelídíteni a megpillantásakor zabolátlanná váló vadállati Mámort, mert a Szépség szavakba nem foglalható lényege úgysem hozható elő a labirintusból: akkor felpillantott a könyvből, hosszan pihentette a szemét alvó felesége és gyermekei arcán, és nem tudván, hogy a kényszerű Véletlenség (ha úgy tetszik, Hans Wahl meglepetésszerű látogatása) olyan események középpontjába fogja őt sodorni, amelyeknek visszamenőleg is az ő mérsékelt, józan igazságszeretete ad majd végleges körvonalat: becsukta könyvét, levetette ruháit, elfújta gyertyáját és nyugovóra tért.

(1997)

1 14