Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)

Olvasatok - Gantner B. Eszter: A magyar értelmiség és Berlin kapcsolatai a századelőtől 1933-ig

1 A filmet Phil Jutzi rendezte 193 I -ben, a Franz Biberkopf története 77 perces rádiójáték, melyben már nem a város játszotta a főszerepet, hanem a személy magányos belső vívódása.

2 Kassák Lajos: Az abszolút film. Berlin. A nagyváros szimfóniája. Nyugat, 1927. 24. sz. 899-903. p.

3 Vő. Walter Bejnamín: Egyirányú utca. Ford. Márton László. Atlantisz, Bp., 2005, 38-39. p.

4 Vö. uo. II. p.

5 Erről tudósít Hugo von Hofmannsthal müncheni előadása is.

6 Bernáth Aurél levele Déry Tiborhoz, I 923. január 6/7. In Déry Tibor levelezése 1901-1926. Szerk. Botka Ferenc, Balassi-PIM, Bp., 2006, 245. skk.

7 In Kassák Lajos: Éljünk a mi időnkben. Szerk. Ferencz Zsolt, Magvető, Bp., 1978. 87. p.

8 Kassák Moholy-Nagy Lászlóról. 1962. I, m. 442. p.

9 Vö. In Esszépanoráma II. köt. Szerk. Kenyeres Zoltán, Szépirodalmi, Bp., 1978, 856. p.

10 Vö. Bortnyik Sándor: Technika és művészet. In Váltó- és keresztkapcsolatok. Szerk.: Kerekes Amália és Teller Katalin, Gondolat, Bp., 2006, valamint Kassák i.m. 53. skk. Lásd még Hevesy Iván: Péri László - Linoleumschnitte 1922-23. Nyugat, 1924/12. 66-67. p.

GANTNER B. ESZTER: A MAGYAR ÉRTELMISÉG ÉS BERLIN KAPCSOLATAI

A SZÁZADELŐTŐL 19 3 3 -IG

Közismert, hogy a Tanácsköztársaság bukását követően számos baloldali gondolkodású magyar értelmiségi menekült Berlinbe majd (1933 után) utazott tovább az USA-ba vagy Angliába és hogy közülük sokan1 futottak be sikeres pályát. Ennek ellenére a berlini baloldali magyar emigráció történetének általános feltérképezésére tudomásunk szerint eddig mindössze egyetlen (német nyelvű) kísérlet történt, mely azonban az 1989-es politikai változások következtében kéziratban maradt, mivel a kutatást irányító Akademie der Künste der DDR megszűnt. Magyarországon az elmúlt évtizedekben mindössze bizonyos kiemelt figurák (Lukács György, Balázs Béla, Berény Róbert) útjával foglalkozó írások születtek. Az életrajzok kategóriájában több munka jelent meg a kommunista irodalomba sorolt, a „Die Rote Fahne” köréhez tartozott költőkről, írókról: Komjáth Aladárról, Gábor Andorról, Balázs Béláról, Barta Lajosról. Ezekben, valamint egyes képzőművészek monográfiáiban szórványos utalásokat találhatunk a berlini emigrációra.

A hiányok pótlásának szükségességéhez nem férhet kétség, hiszen Berlin különleges szerepet tölt be a magyar kultúra történetében; nemcsak azáltal, hogy 1919 után teret biztosított az emigrációnak, új impulzusokat közvetítve (s elősegítve például Moholy83