Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)
Olvasatok - Lenkei Júlia: „Idegen zaj, idegen fények..." - Balázs Béla berlini korszakai
használtam. Azt hiszem, most történt a 'megérés'. Úgy történt, mint egy robbanás, valamelyik napon: nem lassan nőtt, Ennek az esztendőnek gyűjtött anyagmáglyája a 'Berlini sivatagban' egyszerre kigyulladt.”17 A tizenöt évvel későbbi másfél évtizedről ilyen részletes egyidejű tudósításaink nincsenek.18 Egy későbbi visszaemlékezésben így foglalja össze ezeket az éveket: „Berlinben volt idő, amikor elegendő pénzt kerestem a filmmel, mindenekelőtt manuális tudásommal. Amit ott ugyanis lényegeset adhattam volna, azt senki nem akarta. Némelykor meglehetősen sok pénzem volt. Azonban egy pillanatra sem volt meg a biztonság nyugalmának az érzése. Helyzetemet jellemzi ama versengésben: hogy bevételemet nem tudtam szabályozni, és mintegy azt mondani: kevesebbet szeretnék keresni, egyszerűbben élni, és a filmvágó kevésbé ellenszenves munkáját szeretném. Csak az a választásom volt, hogy a megbízásokat elfogadjam, és sokat - vagy nem elfogadni, és semmit sem keresni. Nem szabad, hogy elfeledkezzenek az emberről, Ha csak egy évre kitettek volna (ennyi tartalékom egyébként sose volt), úgy többé nem kaphattam volna munkát. Autsider lettem volna. Rejtélyes előttem, hogy mégis miképpen hoztam tető alá egyet s mást (mint például a Lehetetlen embereket, a gyermekmeséket, a filmkönyvemet stb.). Mennyivel boldogabb voltam akár Helmstreit- mühlben vagy Reichenauban, amikor teljesen szegény voltam, s nem voltak efféle munkagondjaim, s tudtam magamra koncentrálni, valamint saját munkámra. Természetesen ez a legmélyebb vidéki egyedüllét álomtól távoli, irreális idealizmusom igen káros, konzervatív és talán erősen kitenyésztett izolált idillje volt. Éveim legtöbbjét azonban azelőtt és azután a puszta kenyérért való félelemteli gondokon kívül az elismerésért vívott küzdelem hajszolta azért a lehetőségért, hogy mint író élhessek, elkeseredett versengésben azzal a megalázó érzéssel, hogy énem legjava az éppen, ami gátol ebben. A leggyilkosabb éppen az volt, hogy még a legkedvezőbb esetben is egy dologgal nem rendelkeztem: idővel és a kontemplációhoz szükséges belső nyugalommal.”19 Az 1926-tal kezdődő fél évtized irgalmatlanul sok munkával telik és eredményekben igen gazdag: film- és színházcsinálás, elméletalkotás, publicisztika, dráma-, regény és versírás. Neve már német nyelvterületen is jól ismert, Thomas Mann írt róla dicsérő kritikát. Bécsben Balázs napilapkritikusként kitanulta, majd teoretikusként elemezte a film művészetét (A látható ember). Ennek nyomán 1926-ban Korda Sándor Berlinbe hívja, és utolsó európai munkájához, Clement Vautel Önagysága nem akar gyereket című filmjéhez kér tőle forgatókönyvet; felesége, Korda Mária számára pedig főszerepet. Az UFA által ezután kínált szerződést Balázs nem fogadja el, de folyamatosan dolgozik, első két berlini évében hat forgatókönyvet ír, többek között Berthold Viertelnek az Egy tízmárkás bankjegy kalandjait. Gyakran dolgozik együtt Paul Czinnerrel, akinek felesége, Elisabeth Bergner számára írják Tirso de Molina darabja alapján a Donna Juana, az Arthur Schnitzler novellájából készült Elza kisasszony forgatókönyvét. 1 1 6
