Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

it1 fM

Kat. 24.

A folytatás sem marad el, a kisváros közegében első, sikeres, nyilvános szerepe a rímfaragóé:

még a grammatical osztályba alig érve, már nem tartottam nagyobb embert, mint a könyv-, főleg a versírót - meg is próbáltam a rímelést, mellynek tárgyát iskolai s játszás közbeni kalandok képezték. Valahára eljött a költészeti osztály, s én halomra Írtam verseimet. Sajnálom, hogy ezek közül semmi sincs meg: rektorom a tisztázatot magához vévén, fűnekfának mutogatván, s elvivén magával. Arra emlékszem, hogy mielőtt a nagyobb világ tudná, a szalontai kis világ s a környék akkor már ismert, mint afféle poétát, s ez nem kevéssé hizelgett hiúságomnak.24

A dicsőséges képre azonban sok árnyék vetül, a koros szülők szűkölködése, a zárkózott fiú beilleszkedési nehézségei,25 betegségei, majd egy igazi tragédia. Leég Aranyék háza s az istállót átalakítva, ebben húzzák meg magukat. A kisdiák temetéseken énekelve (kát.22),26 költői rögtönzésekkel, krajcárokat gyűjtögetve (kát. 23)

igyekszik pótolni a hiányokat: „A többi tanítók, s a növendékek a nagyobb osztályokból, sőt külső emberek is csodámra jártak, s én nem egy krajcárt kaptam egy vagy más

produktióm jutalmául.”27

A hőn óhajtott cél: eljutni a tudományok számára elérhető központjába, a nagyvárosi

Debrecenbe. Ennek itt, a kiállításon legemblematikusabb építészeti szimbólumát látjuk, a frissen elkészült Nagytemplomot (kát. 24). Ez a választás nem váltotta be a kisdiák álmait, ahogy egy 35 évesen írott, visszaemlékező versében megállapítja: „Az ifjúság szép kertébe / Vas korláton néztem át.” (Visszatekintés) Arany a Bethlen Gábor idején épült, az 1802-es

tűzvész után újjáépített kollégiumban (kát.25) kap ingyen szállást, étkezést szegény diákként.28 Tudjuk, nem érezte jól magát. Talán nem is a kamaszokat reggel öttől este kilencig percre pontosan korlátozó szabályok, inkább visszahúzódó természete miatt. Magvas olvasmányokra, mélyebb gondolatokra váró kíváncsisága nem kapott tápot, ha hihetünk a Bolond Istók második részében leírtaknak:

Zsúfolva is van termők: ő tanára Alig százötvenedrész gondja volt;

A tábláig sem ért el szemsugára,

A legszebb képlet rajta - szürke folt; „Folytassa Istók!” „X, emelve á-ra”... Szegény myopsunk csak ötölt-hatolt; - S ha csillagásztak, ő nézvén a csőbe: Sipkát akasztott más lurkó elébe.

(Bolond Istók, II/24.)

66