Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
Zala György Arany János-emlékműtervei alakok alkalmazása már nem tartozott a korszerű megfogalmazásmódok közé, és tulajdonképpen még a historizáló emlékművek kategóriájában is meghaladottnak számított. Jól szemlélteti az átmenet korszakát az a megvalósítási mód, amikor az allegória alakját, valamint a kiírásnak eleget tevő Arany által kitalált szereplőt egyszerre helyezte az emlékműre a művész. Ilyen koncepciójú tervet adott be Róna, Bezerédi, Szász valamint Zala György is. Bezerédinél a Ballada és a Hősköltemény allegóriái jelennek meg, ezeket a Toldiból vett, domborművön kivitelezett jelenetek kísérik a talapzaton. Szász Gyula a Dráma és Líra (tőrrel és lanttal ábrázolt) allegóriái mellé a Buda halálából választott epizódokat. A Vasárnapi Újság tudósítója e pályaműnél is érezteti a sablonos, tartalmában kiüresedett megvalósítást: „egészben a megszokottság határai között marad a művész’’21 Domborművein a Buda illetve Etele közti viadal, valamint Ildikó és Krim- hilda vitája szerepelt mozgalmas jelenetek formájában. Róna József emlékműtervén a talapzaton elöl a költészet borostyánt tartó szárnyas géniusza, hátsó részén két repdeső pacsirta és egy bokor látható, mely a „Száll a madár ágról ágra” kezdetű, a Buda halálából vett részletet jelenítette meg. A különös témaválasztásról a korabeli kritika elmarasztalóan, erőltetettséget sugallóan vélekedett: „A Száll a madár ágról ágra kezdetű rege van az alap hátsó lapján megérzékítve, a szép gondolat azonban plasztikára nem alkalmas és ez Rónának sem sikerült”.22 Jobb- és baloldalon további domborművek díszítették a talapzatot. Az egyiken a Buda halálából a mátrai erdőben zajló vadászjelenetet ábrázolta a szobrász, ahol Etele (Attila) a veszélybe kerülő Buda segítségére siet. A jelenetet ágaskodó lovak, bölény és harcoló alakok tették mozgalmassá. A másikon Toldi diadalmenete kapott helyet, amint barátcsuhába öltözve az ünneplő tömeg között a királyhoz vonul. Zala György két pályaművet adott be elbírálásra. Közülük az egyiken - az előző művekkel (és Zala másik tervével) ellentétben - Arany alakja nem az alépítmény csúcsán, hanem a talapzat első részének alacsonyabb kiszögellésén jelenik meg. Háta mögött a megemelt talapzat tetejéről a költészet Géniusza - aki a tervek szerint Szél Piroska vonásait viselte volna magán - emelt koszorút a gondolataiba merült költő fölé. E kompozíció mögött pedig Szondi két apródjának éneklő gesztusokkal megmintázott figurái kaptak helyet. A szobrász másik pályaművén a költő alakja magas talapzat tetejére került. Az architektúra két kiszögellésén egy-egy allegorikus alak található: baloldalt a költészet fiatal női alakja, aki sugallva néz fel a költőre, jobb oldalon pedig az epika megtestesítője, középkori, páncélba öltözött lantos, aki ültében térdére támasztja hangszerét. A talapzat felső részét domborművek díszítették, elöl Az egri leány balladájának 424
