Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
paródiaként határoz meg, sikerült paródiáknak tekinthető, amennyiben Arany szerint „sikerült paródia az eredetinek menetét, fordulatait, szavaiból is minél többet megbír”, hiszen [...] verse tökéletesen követi a korábbi szöveg fordulatait, menetét.4 Jellemző, hogy az Arany-vers egy élclapban, a Jókai Mór szerkesztette Üstökösben jelent meg, s hogy Jókai maga is írt egy költeményt, mely egyszerre lehetett Vörösmarty és Arany verseinek paródiája: Az ifjú nem érez, a lyányka nem ért. És egy fagarast sem ad verseidért, Szép hölgyeink asztalán a Bazár, A férfi kezében kártya, hazárd, És nincs Koszorúja.5 A fenti szövegek példázzák, milyen irodalomtörténeti gondolatmenetek, milyen bonyolult rétegzettség kiállítási narratívába fordításával kísérleteztünk. A paródiákhoz kötődő, a költőiét korabeli, égetően aktuális kérdéseit érintő szövegek, műtárgyak a tárlatban az Akakij Akakijevics és a bárdköltő, a Vojtina Mátyás és a tamburás öreg úr, illetve az Emlékkiállítás térrészeiben jelennek meg, megidézve egy disszonáns, feszültségekkel teli kort, „amikor a heroikus magatartásforma helyébe a hedonikus lépett."0 Az első terem feladata a téma meghatározása mellett a ráhangolódás, a látogató előzetes ismereteinek összegyűjtése. Ezt elsősorban a hátsó falat kitöltő, az életrajzot a korszak európai irodalomtörténetébe és világtörténeti eseményeibe ágyazó, látványos és játékos interaktív fal, „életvonal” jelzi (kát. 210). De találhatunk itt falra írt „használati útmutatót” is, amely a kiállítás „olvasását” és befogadását segíti, egyértelművé teszi, hogy nincs tervezett linearitás, a néző maga hozza létre a saját tárlatát. Ahogy egy kritika fogalmaz, „a kiállítás mégis talán úgy az igazi, ha az ember cikkcakkban halad benne, és az életrajz, valamint az Aranyt körülvevő világ stációit váltják a szerepkörök állomásai.’’7 Ez a felirat könnyíti meg a multimédiás eszközök, az okostelefonra készült hangosvezető használatát, egyszerűen magyarázza a térszintek, a színek, a kihelyezett ikonok jelentését. A kiállítás módszertanának gyakorlati megismertetését szolgálja, hogy az első térben a költő életrajznak legismertebb eleme, Petőfihez fűződő legendás barátsága kerül a középpontba. Verses és prózai leveleik olyan biztos szövegkorpuszt alkotnak, amely állandóan jelen van a közoktatásban és médiában egyaránt.8 Arra keresünk itt választ, miért van az, hogy Petőfiről lehet beszélni Arany nélkül, de Aranyról Petőfi nélkül soha. Ezt a kérdést helyezi középpontba Keszeg Annának a kiállításon hallható interjúja is, a költő mai „láthatóságáról”: „Aranynak az sem kedvez túlságosan, hogy az életrajza nem Kát. 70. 41
