Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
Izsó Miklós Petőfi-szobortervéről készült fametszet, 1873 ► A pesti Petőfi-emlékszobor állítás kezdeményezéséről szóló hírek néhány lapban valamivel korábban láttak napvilágot, mint a Figyelőben.122 A Szépirodalmi Figyelő, amikor december 12-én hírei között említést tett a hegedűművész tervéről, már egy jelentősebb adományalapról is beszámolhatott: Reményi Ede felszólítást intéz a nemzethez, egy a fővárosban állítandó Petőfi-emlékszobor iránt. [...] Eddigelé, mint a lapok írják, e célra 900 forint gyűlt egybe és semmi kétség, hogy a megkivántató összeg néhány nap múlva együtt lesz. Dicséret a lelkes indítványozónak! De ha a szobor igazán nemzeti akar lenni, óhajtanok, hogy bizottság alakulna [...] E bizottság jelölné ki a biráló szakembereket.123 A hírszerkesztő Arany tehát szinte sugalmazta egy szoborbizottság létrejöttét. És csakugyan, 1860. december 26-án Kemény Zsigmond lakásán felállt egy ideiglenes Petőfi-szoborbi- zottság, melynek tagjai közé az alábbiak társaságában Arany János is bekerült: Barabás Miklós, Csengery Antal, Egressy Gábor, Greguss Ágost, Henszlmann Imre, Jókai Mór, Kemény Zsigmond, Királyi Pál, Pákh Albert, Szász Károly, Székely József, Tomory Anasztáz, Tóth Kálmán és Urházy György.124 Nincs rá adat, hogy nevük, tekintélyük szükség szerinti latba vetésén kívül a tagoknak különösebb feladatot szántak volna. Megalakuláskor 124 előfizetési ívet bocsátottak ki, amelyek végül Reményihez futottak be, aki az összegeket az első hazai Takarékpénztárban helyezte el és kötötte le. Ilyen gyűjtőív volt például Tompa Mihálynál is, aki egy levelében erről említést is tett Aranynak.126 A Pesti Napló, a Vasárnapi Újság, a Magyarország, ritkábban a Figyelő, majd a Koszorú is nyomon követte a hegedűművész nagysikerű országos hangversenyeit, és gondosan beszámolt a szobortőke növekedéséről. 1863-tól 1865-ig a Petőfi-szobor ügye a politikai helyzet miatt mélyponton volt, de 1865 decemberében új lendületet vett azzal, hogy Reményi hivatalos kérvényt adott be a Flelytartótanácshoz egy végleges szoborbizottság megalakulása ügyében. A beadvány ekkor még nem ért célt, így az engedély csupán a kiegyezés után, 1867 nyarán érkezett meg. 1867. november 17-én a Petőfi-szoborbizottság az alábbi tagokkal - köztük Arannyal -, újjáalakult: Reményi Ede elnök, Tóth Kálmán alelönök, Lévay Flenrik pénztárnok mellett a bizottsági tagok Arany János, ifj. Emich Gusztáv, Feleki Miklós, Greguss Ágost, Gyulai Pál, Fiajós József, Heckenast Gusztáv, Jókai Mór, Kemény Zsigmond, Királyi Pál, Kubinyi Lajos, Lendvay Márton, Orlai Petrich Soma, Ráth György, Rónay Jácint, Sárkány József, Szász Károly, Szentkirályi Mór, Szokoly Victor, Than Mór, Tolnay Lajos, Tóth Lőrinc, Török József, Vadnay Károly voltak.126 Az 1871. november 23-án ismét átalakult legújabb szoborbizottságnak - vélhetően betegsége miatt - Arany már nem lett a tagja, helyette választhatták be a tagok közé fiát, Arany Lászlót. (1872 februárjában Arany János ugyanakkor tagságot vállalt az Eötvös József-szoborbizottságban, amelyben a pénzadományok átvételét kezelte.127 Miután e társaság az akadémia közreműködésével jött létre, többek mellett Deák Ferenc, Károlyi György, Trefort Ágoston tagságával, Lónyay Menyhért elnöklete alatt, a benne való szerepvállalás a költő számára nehezen lett volna visszautasítható.) 410
