Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
Kovács Ida Ferenczytől Izsóig Arany János és a szobrászat A korszak, amelyben Arany János élt, a hazai szobrászat történetét tekintve meghatározó és mozgalmas, a kezdetektől a 19. század vége felé haladva több művészettörténeti stílust ível át: Ferenczy István idealizáló klasszicizmusától a lendületes, nemzeti, romantikus Izsó Miklóson át az akadémikus, de még nem statikus műveket alkotó Huszár Adolfig, Stróbl Alajos felé, a historikus emlékműszobrászat megjelenése felé, amely már csak a költő halála után bontakozott ki. Arany képzőművészetek iránti fogékonyságáról, ismereteiről, szobrászokhoz fűződő kapcsolatáról elenyésző mennyiségű forrás áll rendelkezésünkre.1 Miután köztudott, hogy a költőről - modell után - csupán egy szobor készült,2 témánkat Arany plasztikai ábrázolásainak vizsgálata helyett, szélesebb művelődéstörténeti kontextusba kívánjuk helyezni. Azt reméljük, ha e nézőpontból áttekintjük tanárságának, lapszerkesztői munkájának, akadémiai hivatalának és magánéletének főként az 1850-es évektől az 1870-es évek közepéig terjedő időszakát, és ezek írásos dokumentumait összeolvassuk levelezésének, szépirodalmi műveinek idevágó szövegeivel -, eddig feltáratlan összefüggések birtokába juthatunk. Ferenczy Csokonai-büsztje 1855-ben Gyulai Pálnak írott önéletrajzi levelében a költő nyugtalan, diákos fellángolásnak ítéli meg, hogy 19 éves ifjúként a képzőművészek babérjára áhítozott: kalandos életpályáról ábrándozva, únni kezdém az iskolai egyhangúságot, hosszallani a pályát, majd festő, majd szobrász vágytam lenni, a nélkül hogy tudnám, mint kezdjek hozzá: végre 1836. februárban önként, minden anyagi vagy erkölcsi kényszerítés nélkül, odahagyám a collegiumot, soha vissza nem térendő. [...] Fáncsi László etc. jeles szintársaságot tartván akkor Debreczenben, én, hamár szobrász nem leheték Ferency mellett, könnyebbnek találtam Thalia zászlója alá esküdni.3 Ferenczy István szobrászművész nevét, s az általa készített Csokonai Vitéz Mihály-mellszob- rot Arany jól beazonosíthatóan meg is örökíti a Bolond Istók második énekében (1873). A valóságos, 1823 márciusától a Debreceni Kollégium könyvtárában álló, diáksága idején nap mint nap látott műalkotást a költő egy konstruált, lélektanilag hitelesnek tűnő jelenetbe helyezi, amelyben egy képzetlen, lelkes figurát látunk, amint szoborfejet próbál mintázni - a Csokonai-büszt iránti rajongásában, illetve az ilyen művek révén elérhető hírnév igézetében: 388
