Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
Arany és társai illusztrált levele Obernyik Károlynak, 1855 ► A ikonológiai elemzéseken túl A nagyidai cigányok címlap-rajzának keletkezéstörténete42 kapcsán egyelőre csak töredékek helyezhetők egymás mellé, például a korabeli lapok fentebb idézett beszámolói, melyek határozottan utalnak a kötethez koncepciózusán társuló illusztrációs igényre: a szöveget Arany képekkel kívánta kiadni, melyek - ha végül nem is jelentek meg, de - akár el is készülhettek. A kötet kuriózum jellegét erősíti, hogy valódi könyv- ritkaságról van szó. E ponyváról Arany János a Bolond Istók 2. énekében még ironikusan jegyezhette meg, hogy „Rossz vagy, silány vagy; másként nem hevernél / Száz számra most is Julius Müllernél” (Bolond Istók, 11/10), ma azonban mindösszesen két magántulajdonban lévő illusztrált kötetről tudunk.42 A nagyidai cigányok karikaturisztikus hagyományba illesztését - e filológiai sejtéseken túl - az életműben betöltött sajátos pozíciója is árnyalhatja, ugyanis a szabadságharc nemzeti traumáját feldolgozó műként a kultúrtörténet olyan (vizuális) „elsősegélynyújtásaihoz” kapcsolódhat, mint például a középkori járványok esetében a haláltánc-ábrázolások. Arany híres életrajzi levelében ráadásul - mely a mű efféle pozícióját sugallja - ismét előkerül a „torz” szó használata, mely a műfaj-meghatározások szempontjából roppant tudatos Arany esetében figyelemreméltó: „A nagyidai czigányok (mellyet ugyan már Kőrösön végeztem be) népies vig eposz, olly kedélyállapot kifolyása, midőn a világ folyásával és önmagámmal meghasonulva, torzalakok festésében akartam kárpótlást keresni.”43 Társasági élet Bár Arany és Petőfi levélváltásaihoz képest egyelőre jóval kevesebb irodalomtörténeti figyelmet kapott, Arany két évtizedes levelezése Tompával nemcsak életművük szempontjából megkerülhetetlen forrásanyag, hanem kortörténeti dokumentumként, mikrohistóriai forrásként is olvasható.44 A személyesen 1852-ben megismerkedő költőtársak később is csak elvétve találkoztak, így elengedhetetlenné vált, hogy már találkozásuk előtt, de azután is fokozott képiségű leírásokkal (időnként apró rajzvázlatokkal) tarkítsák soraikat, alkossák meg leveleiket, rajzokkal is beszélgessenek.46 Előfordult, hogy e vizuális narratívát Arany karikatúrával alkotta meg, melyet ma szintén csak leírásból ismerünk. Külön izgalmas, a privát közegből egyfajta nyilvánosság felé mutató körülmény, hogy Arany egyik torzképecskéjéről Szemere Miklós leveléből értesülünk, aki bár Aranyt személyesen nem ismeri, invitálja, hogy látogassa meg Tompával együtt őt is. Szemere egy közvetlen stílusú bemutatkozó levélben a tréfálkozást épp Arany karikatúrája felől magyarázza: „Megszerettelek, pedig nem csak Toldiban s az Összesben - de inkább azon három év előtt Kelemérben látott leveledbeni díszes tenta-cuprumodból [rézkarcodból], melyben Arany Jankó a földredült Tompa Miskát egy hatalmas furkós bottal páholja.”48 Sajnos a rajzocska Arany 1847 és 1851 közt elpusztult leveleivel együtt elveszett, azonban így is az életmű, valamint a korabeli befogadástörténetének sokrétegűségét jelzi. Szemere Miklós ugyanis levele folytatásában a nagy személyiségeknek éppen az effajta (például karikaturisztikus, mindennapi) megnyilvánulásait helyezi előtérbe: „Napóleont a harci terén csak csodáltam, de az embert benne Sz. Ilona Szigetén szerettem meg, s míg harcait lassanként 376
