Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
Kaszap-Asztalos Emese A „Gráciák mosdatlan gyermeke” Arany János és a karikatúra A karikatúra Kiállításunk sokterű és sokrétegű elgondolásában önálló helyet kapott a karikatúra műfaja, a formális, reprezentatív kultúra formavilágaival sok szempontból ellentétes pólusú, épp ezért komplementer kifejezőeszköz. A „Gráciák e mosdatlan gyermekének” megjelenítése a korszak egy polifonikusabb világképének feltárásához elengedhetetlennek tűnt, hiszen a hivatalos, (fel)stilizált emlékezet, a kultusz mellett más „hangköröket”, rejtett vagy kevéssé ábrázolt témákat, a mindennapokat teheti közvetíthetőbbé.1 Tárlatunkban Arany János vizuális környezetének, kora mediális eszköztárának minél teljesebb bemutatása mellett a torzkép St*. az ■ azért is kaphatott fontos szerepet, mert a költő rajzolt karikatúrákat, és mert szövegeinek inspi- rációs bázisára, költői ekphrasziszainak egyik forrására mutathatunk rá általa. Ivánka Imre, A pillangó, tücsök és szarvasbogár: karikatúra Tompa Mihályról, 1850 körül A kiállítás e résztartományát kibontó tanulmányom egyik tétje tehát, hogy bemutassa, mely konkrét pontokon milyen vizuális karikatúrákkal találkozhatunk Arany életművében, másfelől pedig, hogy a vonatkozó műalkotások esetében - „a nyelv megmutató képességét”2 nyomon követve -, néhány kiragadott példával a torzképek áttételes jelenlétét érje tetten a költő poétikai megoldásaiban, fiktív képleírásaiban. Nem véletlen ugyanis, hogy a magyar irodalmi élcformák kialakulását „Arany János nyelvi humorának (különféle nyelvi rétegek elegyítése, szóferdítések [...] eltérő hangulati elemekből álló többszörös rímek)” hatásával magyarázza a magyar karikatúra történetének és műfajának monográfusa is.3 Vizsgálati fókuszomat kissé tágabbra állítva, az Arany-életmű karikaturisztikus szálának bemutatása máig ható sztereotípiákat is elmozdíthat a költővel kapcsolatban. Bár szövegvilágának játékos, parodisztikus „arculata”, hangoltsága 366
