Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
» Az épülő Akadémia egyrészt e tagság nélkül a titoknoki pozíció elnyerése nem lett volna lehetséges, másrészt pedig hivatali tevékenysége mellett akadémiai tagi feladatainak is eleget kellett tennie. „Édes Barátom! [...] Sietek tudatni, hogy a tegnap esteli akadémiai közgyűlés előbb levelező, s aztán rögtön rendes taggá elválasztott Téged.” E szavakkal tudatta megválasztását - elsőként Arany Jánossal - a rendes taggá szintén ekkor emelt Csengery Antal 1858. december 16-án.4 (A hivatalos értesítést négy nappal később küldte meg a költőnek Dessewffy Emil akadémiai elnök és Toldy Ferenc titoknok.)5Csengery leveléből Arany azt is megtudhatta, hogy az említett akadémiai nagygyűlés jutalomban részesítette. Ez a kitüntetés a Marczibá- nyi-jutalom volt, a közvetlenül a Nagyjutalom után következő második legrangosabb akadémiai díj. E két kitüntetést hatévente ítélte oda egy-egy akadémiai osztály a hatáskörébe tartozó tudományterületek valamelyikén az eltelt időszakban megjelent legkiemelkedőbb, illetve a második legjobb munkának.61858-ban a nyelvtudományi és széptudományi műveket külön díjazó Nyelv- és Széptudományi Osztály Aranynak ítélte a széptudományi Marczibányi- jutalmat az 1854-ben megjelent Toldi estéjéért.7Csengery idézett leveléből tehát azonnal kiviláglik, hogy Arany több szálon is kötődött az Akadémiához, melynek nem csupán tagja, hanem jutalom- és pályatételeinek gyakori nyertese, később titoknoka, majd főtitkára is volt. Az Akadémia helyzete Arany titoknokságának ideje alatt Az 1848-49-es szabadságharc leverése után az Akadémia Karl Freiherr von Geringer teljhatalmú császári biztostól 1850 márciusában kapott engedélyt a részleges testületi munkára. 351
