Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
Az emberek szinte sajnálták, hogy most már megváltozik a sziget. Az újságok harmincz év előtt még nem tudtak meg mindent és a Margit-szigetről sem beszélték el jó előre, hogy miben is áll a változás, a mit a főherczeg tervez s a mihez hozzá is fogott nagy erővel. A terv tökéletes végrehajtása attól függött egyébiránt, hogy Zsigmondynak sikerül-e az artézi kút. Sikerült. [...] Erre kezdette meg a főherczeg a fürdő építését. A122 hold kiterjedésű sziget most már gyorsan alakult át. Egymásután emelkedtek épületei, vendéglői, majd később a nagy fogadó. A kertészet pedig csodát művelt... A főherczeg teljesen nyilvános jelleget szánt a szigetnek, olyat, hogy oda mindenki elmehessen...'7 József cs. kir. főherceg, a ki a Duna közepén olyan parkot teremtett, melynek gazdag flóráját méltán megcsodálja a szaktudomány embere és a szenvedélyes botanikus. A ritkaságok kedvelője gyönyörködik a sziget ligeteiben, nagy gonddal épült virágcsoportjaiban és üvegházaiban. [...] A fenséges tulajdonosnak, mint a ki maga is a tudomány embere és a természet lelkes barátja, finom érzéke van minden iránt, a mi szép. A Szt. Margitsziget természetes szépségei, fáradhatatlan gondozása és a gazdag beruházások a tulajdonosnak nagylelkűségén kívül, e nemes szenvedélyeire is visszavezethető.18 A Margit hidat 1876. április 30-án avatták, s már eredeti tervében egy olyan lehajtó szakasz is szerepelt, mely komolyabb vízrendezést igényelt. A város felajánlotta a nádornak a budai Festő-sziget nevű kisebb zátonyszigetet, hogy annak feltöltésével bővüljön a park. Emellett lassan megkezdték a sziget déli részének és a budai oldalnak szélesítését, feltöltéssel. A bekötő, amely egy új déli súlypontot hozott létre, végül csak 1900-ban valósulhatott meg. Korábban a gyorsabb észak-déli kikötők elérése miatt a főherceg lóvasutat létesített a mai főút vonalán, amelyet Arany rajza is jelez. A közönségről tudjuk, hogy a „főherceg, bárminő nemeslelkűen bocsátotta eddig szép parkjába a közönséget, megválogathatta azt tetszése szerint, s az ő úri, finom ízlésénél fogva nagyon természetes, ha a sziget látogatóitól előkelő hangot, csöndes tartózkodást, zajtalan mulatozást követelt meg.”19 Az akkori nyüzsgő Városligettel és Népligettel szemben a Margitsziget nem olcsó szórakoztatással, hanem békés hangulattal várta vendégeit: „valljuk meg, hogy a szigetnek eddig aránylag is azért volt olyan kevés látogatója, mert azonfelül hogy drága volt és nehezen hozzáférhető, a nagy tömegre mérhetetlenül unalmas is.”20Talán éppen ezért tudott itt kertművészet és a tájköltészet is nyugodtabban fejlődni. A Margitsziget kertművészeti arculata a korszak nyugati trendjeivel párhuzamosan átalakult. A csupán tágas látványokra, üde zöld gyepfelületekre és dendrológiailag változatos facsoportra épített letisztult kompozíciókat a kor ízlése már egysíkúnak találta, és több hagyományosan ismert kerti díszítőelemet, virágdekorációt igényelt. Jámbor Vilmostól az Alcsútról 1866-ban érkezett Magyar György vette át a főkertészi feladatokat, akinek 1878 és 1909 közötti irányítása éppen ezt a gardenesque ízlést elégítette ki. „Mennyire elhanyagolt állapotot talált az árvizek után, elgondolhatjuk, ha elképzeljük azon 16 000 m2 kitevő hasábfa rakást, mely bozót és kúszó növényekből, akác és fűzből került ki, amely veszélyeztette az addigra már tekintélyes, tisztes régi fákat" - írta Osváth Gyula 1901-ben.2'Ezt Kardos Árpád négy évvel későbbi - képekkel gazdagon illusztrált - összefoglalásával egészíthetjük ki: Növénynemesítői szaktudásával a sziget közepén, a korábbi szántók és szőlő helyén magas fákkal és facsoportokkal körbekerített kertészetet és rózsakertet hozott létre melegházzal, hajtatóval, pálmaházzal és orchideaházzal. [...] A főherceg legkedveltebb virága a virágok királynője: a rózsa. Ennek köszönheti a Szent-Margit-sziget a maga nemében páratlan rózsagyűjteményét, amely ez ideig ezerhatszáznél több rózsafajtából és rózsaváltozatból áll.22 341
