Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
Az akkori átlagember jó növényismerő, számára így aztán még izgalmasabb volt, ahogy az új fajták különös megjelenésükkel, színeikkel kitűntek a természetes vegetáció közül; illetve ahogy a part menti galériaerdő egy-egy megnyíló szakasza kilátást nyújtott Pestre, Budára. Erre világítanak rá Schams Ferenc 1821-es városleírásának patetikus sorai: A kertművészet alkotó keze itt a Duna hullámai által összehordott földtest természetes ültetvényéből a paradicsom mását teremtette meg, amely elragadja és elbájolja a látogatót, és szent hangulatának önzetlen érzelme által kárpótol a nyugtalan élet kedvetlenségeinek és kellemetlenségeinek éveiért. Itt nemcsak az egyes növények megszámlálhatatlan bájai és ájtatosságai ragadják el az embert, hanem a növény- csoportok is vonzó képet nyújtanak a figyelmes szemlélőnek. A szinte átölelhetetlen vastagságú fatörzsek közt, amelyek merészen állnak szemben a Duna tajtékzó hullámaival, csodaszép pázsitszőnyegek díszlenek, amelyek üdezöld színükkel és sárga, fehér, piros és kék virágaik tarkaságával lebilincselik a szemet és az érzelmes vándor kedélyét boldogsággal és szeretettel telítik. A susogó lombú, magas erdőveteránok komorságával és azokkal az alaktalan idétlenekkel szemben, amelyek a környező falakra futnak fel, vagy merészen alácsüngve a tovarohanó habokra vetik árnyékukat, rendkívül bájos ellentét a sok mosolygó kerti és réti részlet, különösen mikor cserjékből szegélyezett utak valamely nyiladékán át váratlanul a szabad természet képe ötlik a szemünkbe. A terjedelmes szigeten a művészet és a gazdagság minden erejét felhasználta, hogy a természetet elhalmozza a saját szépségeivel és idegen csínnal. Virágos mezőnyök, amelyek minden hónapban más táj tavaszával ékeskednek; illatos cserjékkel szegélyezett utak, amelyeken padok kínálkoznak, hogy rajtuk a vándor a madarak sokhangú énekét hallgassa vagy a vonzó csendet élvezze; különféle fák ligetei és romok közt kanyargó utak, rendkívüli gond és tisztaság, mind együtt olyan kellemes egységbe olvad, hogy nemcsak a toll, hanem a rajzoló ceruzája sem tudná e varázslatos képeket méltóképen megörökíteni.9 Egy 1807-es térkép10a sziget északi részén érett tájképi térszerkezetet, és a nyugati oldalon végighúzódó laza, ligetes, egy nagy-tengelyes látványkapcsolatot mutat, míg a pesti oldalnak hasznosabb rendeltetése volt. A nádor - ahogy tette Alcsúton is - nem csupán szép, hanem jövedelmező, gazdaságilag is megtérülő táji befektetéseket eszközölt, ezzel mutatva példát a magyar uraknak a kortárs tájgazdálkodás lehetőségeiből: szántóföldekből, legelőből, szőlőterületből, gyümölcsösből,1'konyhakertből egy ferme ornée-1, azaz egy mintamajorságot hozott létre, üvegházzal és a kertészek, cselédek lakhelyével. „A szigeten azonban hire sem volt a vendéglőnek. Az alsó részen schweitzerei állt, ott tejet, vajat, kenyeret lehetett kapni, mást semmit."12 Ezen „elavult majorság lebontása során négyzetesen futó 10 láb széles falakra és erődített vártornyokra bukkantak (amit a keresztesek egykori várának tituláltak), amikor is e helyszínen később az Alsószigeti vendéglő létesült Ybl-tervei alapján.”13 Az angol tájképi-kerti kompozíciókban még egy elemtípusnak volt kitüntetett szerepe: az elmúlt korok hangulatát megidéző és üzeneteit suttogó romantikus műromoknak. Anglia kertekbe ágyazott gótikus templomromjainak kivételével kevés vidék büszkélkedhet azzal, hogy a tájképi kertben eredeti, igazi rom állna. A szigeten már korábban is ismertek voltak kolostorépületek nyomai, de az izgalomkeltő régészeti áttörés ismét Tost Károlyhoz fűződött, 338
