Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Tanulmányok: Város és művészet

azt a pihenést, amit korábban. Arany mégis nosztalgiával gondolt a Ligetre, mely földrajzi adottságaiban annyira hasonlított a szülőföldjéhez. Egészségi állapotára tekintettel öregkorában inkább lemondott a Városliget két útján sétálásról: az egyik árnyas, de túlzsúfolt, döghalál szagú, a másik mellett paloták és romok, „kevély, nagy boltokban zsibáru”, ráadásul odatűzött a nap. Ehelyett inkább a csendesebb Margitsziget útjain bolyongott. A szigeten is feltűntek azok, akik egy-egy napra látogattak ki, részben, hogy otthon beszámolhassanak róla, milyen híres emberekkel találkoztak a szálló teraszán vagy az árnyas fasorokban. Jó időben a politikai élet (akár a tulajdonos József főherceg)5'és a művészvilág sok ismert képviselője rótta a sétautakat. Úgy tartotta a társaság, hogy aki számít vagy számítani akar, annak időről időre ki kell mennie a szigetre. A szárnyhíd megépülése előtt mégsem kellett tömegektől tartani, maradt olyan része a szigetnek, ahová vissza lehetett vonulni a magányt élvezni és csodálni a természetet, különösen az utószezonban, amikor egyes napokon szinte kihalttá változott a tündérvilág. Arany a felkapott, nyüzsgő Karlsbadhoz képest, ahol 1869 és 1876 között nyaralt, itt sokkal bensőségesebb, természetközelibb üdülőhelyre talált.62 Megpihenhetett a tölgyek alatt, „hova el nem hat / Város zaja semmi.” Az idős költő 1877-től haláláig minden évben kiköltözött családjával a Duna közepére, ő lett az egyik olyan híresség, akit a kilátogató kíváncsiskodók igyekeztek megpillantani, főként miután elterjedt a hír, hogy ebben a sajátos világban újra alkotni kezdett. A „tündérsziget” több költeményének vált hátterévé: itt aratja első diadalát Toldi és itt hal meg szerelme, Piroska. 1880-ban, még a fentebb idézett árvíz előtt, a Fővárosi Lapok is beszámolt Aranyék szigeti nyaralásáról:

Arany János, hazánk koszorús költője szigetet képez a sziget nagy szállójában: jobbról László fia és kedves felesége, balról Lechner53egyetemi tanár védik a körülötte zajongó áradat hullámai ellen, látogató sem igen háborgatja. Asztalának fűszere nem a túlzott követelés, hanem a meghitt, kedélyes társalgás. Ebéd után pihen, később dolgozik esti 8 óráig s munka után a nagyszálló előtti ülőhelyek valamelyikét foglalva el. A vele rokon elemek köréje gyűlnek s szórakoztatják az alkony beálltáig. Pulszky Ferenc is részese s szikrázó, szellemes élceivel sokszor kacajra indítója e kis csinos, de válogatott társaságnak.54

Az anekdota szerint a törékeny egészségű, öreg költő halálát közvetett módon egy Duna parti séta okozta. Állítólag 1882. október 10-én kedves mindennapi sétája közben meg akarta nézi az óráját, ezért kigombolta a felöltőjét és megfázott. Nehezen viselte az orvosi kezelést, tüdőgyulladását és légzési nehézségeit pipázással próbálta kúrálni, október 22-én eközben, karosszékében érte a halál.56

1 Komlós Aladár, A magyar költészet Petőfitől Adyig, Bp„ Gondolat, 19802, 40.

2 A magyar irodalom története 1849-től 1905-ig, szerk. Sötér István, Bp„ Akadémiai, 1965 (A magyar irodalom története, IV). 150.

3 Uo.. 141.

4 Géra Eleonóra, Kőhalomból (fő)város: Buda város hétköznapjai a 18. század elején, Bp„ L'Harmattan, 2014,11-13.

330