Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Tanulmányok: Város és művészet

Pesti vigadó és környéke (Kát.192.)

eredő bűz felszámolását.36 A testvérvárosokat, Pestet és Budát elválasztó Duna a kezdetektől kiemelt szerepet játszott a lakosok életében: mint természetes védelmi vonal, kereskedelmi út, a város élelmezője, első számú ivóvízforrás, az alsóbb szakaszon pedig a szennyet elszállító csatorna. A sok jótétemény mellett a szabályozatlan folyó időről időre hatalmas árvizekkel keserítette meg az itt élők életét.37 A pesti magisztrátus a 18. század közepétől a kor színvonalának és a város lehetőségeinek figyelembe vételével folyamatosan próbálta védelmezni a városiakat az áradástól. Ezt a célt szolgálta az ún. pesti Duna-ág elzárása, a part alacsonyabb részeinek feltöltése, vagy a várost körbefogó, a Váci és Soroksári út vonalában emelt körgátak.38 Az 1838-ban bekövetkezett, halálos áldozatokat is követelő nagy árvíz idején azonban ez sem bizonyult elegendő védelemnek, a végzetes márciusi éjszakán ugyanis a megrekedt jég által visszaduzzasztott víztömeg átcsapott a gátak felett.39 A nagy árvíz híre bejárta a nemzetközi sajtót, ezzel közvetett módon hozzájárult ahhoz, hogy megmozduljon az egész ország és a politikai körök kimondják a pest-budai folyószakasz szabályozásának régen tervezett szükségességét.40 Az mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az adósságokkal küzdő két szabad királyi városnak sem elegendő pénz, sem a szervezéshez, tervezéshez szükséges személyi állomány nem állt rendelkezésére. 1848 és 1867 között azonban még a politikai környezet sem kedvezett a megvalósításnak. Az árvízvédelmi szempontok mellett megjelent egy újabb, a kereskedelmi hajózásé, mindkettőt megoldotta volna a rakpartok kiépítése. Pesten az első rakpartokat a Duna Gőzhajózási Társaság létesítette 1853-ban a Lánchíd két oldalán 345-345 méter hosszan, a város magisztrátusa ezt folytatta az 1860-as években. A déli, mai Petőfi térig tartó szakaszon nagy területen feltöltötték a medret, hogy a folyó vizét gyorsítsák. A feltöltés eredményeként kapott értékes telkeket parcellázták, és itt épültek fel a következő évtizedre a Dunasor impozáns neoreneszánsz palotái, előttük

alakították ki a Duna-korzót.4' A fővárosi folyószakasz szabályozása, a partok kiépítése, valamint a folyó nyújtotta lehetőségek (kikötők, közraktárak, hidak) jobb kihasználása a kiegyezést követően központi jelentőséget kapott. A remélhető gazdasági-kereskedelmi, egészségügyi előnyökön túlmenően a folyópartot a városkép szempontjából is meghatározó látványelemnek ítélték.42 Ezt tanúsítja, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsát létrehozó 1870. évi X. törvénycikk hivatalos címe szerint a Duna szabályozásáról szólt.43 A következő évben az országgyűlés megszavazta a kivitelezéshez

328