Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
Kat.202. ► „Alant a zölden tiszta nagy folyam” - a költő és a Duna Arany Jánost különleges kapcsolat köthette a Dunához, fővárosi életének minden napján vethetett rá egy pillantást az Akadémia épületéből, tanúja volt a „megszelídítésének”, költészete alapján mégsem örült maradéktalanul az átváltozásnak.33 Amikor magányos elmélkedésre vágyott, kevés ideje volt, az utolsó években egészségi állapota miatt nem mehetett messzire, szívesen sétált a folyóparton. Még akkor is a Dunát választotta, amikor családtagjai a jó társaság körében felkapott Erzsébet-térre indultak: Állok Dunánk szélén, a pesti parton: Előttem a kép, színdús üde karton: Felleg s hegy által a menny kékje csorba, A nap most száll le a város-majorba; Büszkén a Gellért hordja bárdonyát, A fején, mint gondot, az új koronát; Lenn a Tabánban egy toronytető Gombjának fénye majdnem égető: Míg fönt a Mátyás ódon temploma Szürkén sötétlik. múlt idők roma[.] Arany János 1861-ben festi elénk a nagy átalakító munkák előtti folyópart naplemente által megszépített idilljét A Vojtina Ars poeticájában. Az ezután következő sorok „a zölden tiszta nagy folyamiról talán még megkapóbbak: Ábrándos lelkem a hullámba mélyed, - Vágyban elúszva búvárlom a mélyet: Itt, itt a nimfák! itt a cháriszokl... S ekkor szembesíti az olvasót a Duna szépségébe belefeledkező költő a rohamosan növekvő város mellbevágó valóságával: „Az utcán por, bűz, német szó, piszok.” A látványos fejlődésnek indult Pesttel kapcsolatban sokan fogalmazták meg nemtetszésüket, de a lényeget ilyen hatásosan senki másnak nem sikerült összefoglalnia. Arra azért választ kapunk, mit jelentett Aranynak a folyó: a természet egy darabját, amibe bele lehet feledkezni, pihen a lélek és életre kelnek a múzsák. Arany Duna parti sétái annyira közismertek voltak, hogy a kíváncsi ifjakat állítólag az akadémiai portás igazította útba, hol lehet meglesni a költőfejedelmet. Nyaralásai idején sem tudott elszakadni a Dunától, mert 1877-től a városi forróság, a por és a kellemetlen szagok elől a Margitszigetre települt át. A Nagyszállóban mindig ugyanazt a két Dunára néző, második emeleti szobát tartották fenn Aranyéknak.34 Ahhoz, hogy az egyesített Budapest elindulhasson a világvárossá válás remélt útján, Podmaniczky Frigyes a rakpartok kiépítését és a folyó korlátok közé szorítását sorolta a teendők között első helyre.35 Alább arra keresünk választ, miért mondta ezt, miért vélte fontosabbnak a folyó kérdésének rendezését, mint az általa ugyancsak sérelmezett por - a pesti külvárosokon a szeles időben végigsöprő futóhomok megkötését - és sár eltüntetését, valamint a régi, túlterhelt csatornarendszer dugulásából és a piacok szemetéből 326
