Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Tanulmányok: Város és művészet

Andrássy út eleje.

üres címnél nem jelentett többet.4 Buda a 18. században fokozatosan kapott vissza bizonyos fővárosinak nevezhető jogokat, II. József regnálása előtt azonban ezek inkább jelképes gesztusok. Mire az egyetem, a központi kormányszékek és a főhadparancsnokság Budára került, a városnak vetélytársa akadt, mégpedig a gazdasági szempontból jóval dinamikusabban fejlődő szomszéd, Pest. 1790-től a Habsburg család egyik tagja - a nádornak kinevezett főherceg és a családja - tartósan Budára költözött, itt helyezték el a visszakapott Szent Koronát és hamarosan (1792) az első koronázásra is sor került, ennek ellenére sokan vitatták Buda alkalmasságát. Kereskedelmi központ-szerepe mellett Pest egyre inkább átvette szomszédjától a vezetést a kultúra területén, ide került át az egyetem, majd a szabadságharc idején egyértelműen igazgatási központtá fejlődött. A Pest vagy Buda vitában egyre többen foglaltak állást a nemzetibbnek, magyarabbnak tartott Pest mellett.6 Egy harmadik érdekcsoport a nyugat-európai példák alapján nagyobb mértékű lakosságkoncentrációt tartott szükségesnek, amit a két város és vonzáskörzetük (ebben az esetben Óbuda) egyesítésével lehetett elérni. Az itt élők létszámának növelése még nem tette alkalmassá a várost sem a kontinens nagyobb városaihoz hasonló, sem az országközponti

317