Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Archívumok: Arany János és a közgyűjtemények
a szaksajtóban. Barta János izekre szedi a könyv elméleti kiindulópontjait és konkrét állításait, nyilvánvaló tévedéseit, végül leszögezi: Értsünk szót mégis. A tudatos és határozott politikai állásfoglalás nem conditio sine qua non-ja az irodalmi és művészi remekek létrejöttének. Ha megvan, a valódi tehetséget támogathatja ilyenek alkotásában; de a kontárból semmiképpen sem tud nagy művészt elővarázsolni. A határozott és tudatos, helyes elmélet követelményének felállítása nem is önmagában hibás, hanem következményében: aki ehhez ragaszkodik, igen könnyen eljut oda, ahol Hermann áll: a műalkotásban csak ideológiai szócsövet lát, s amikor elemzi, nem keres és nem tud találni mást benne, csak ideológiát. Hallatlan szimplifikálás születik ebből, nemcsak egyes művek magyarázatában, hanem az egész fejlődésrajzban is.21 A nagyközönség számára Arany 140. születésnapjára moziban vetített zenés balettfilm készül a Pázmán lovag alapján Gertler Viktor rendezésében, Ránki György zenéjére.22 A Vasas Központi Művészegyüttes tánckara A bajusz című vers nyomán mutat be koreográfiát, e bemutató az állami-hatalmi reprezentációs aktusok sorába is bekerül.23 Az Arany-jelenlét nem intenzívebb ekkor, mint általában a korban. Évkörtől, évfordulóktól függetlenül rendszeresen hallani a rádióban Arany-verseket, utalnak szállóigévé vált soraira, a költő a gyerekrovatok anekdotáinak szereplője. A születésnapra még csak a keresztrejtvénybe, a hátsó oldalakra24kerül be. Semmilyen, „a forradalom utáni állapot” költőjére utaló aktualizálás nem fedezhető fel 1957 márciusában, hacsak a születésnapon közölt Emlényeket nem tekintjük ilyesfajta célzásnak,26 vagy azt a gondolatot, hogy „a Walesi bárdok megírásának 100. évfordulója alkalmából most ünnepi hetet rendeznek” Nagykőrösön.26 Aranynak a vesztes forradalommal való ösz- szekapcsolása, a téma áthallásai csak jóval eldugottabb fórumokon jöhetnek létre. Például egy meglehetősen értetlenkedő Weöres Sándor-kritikában, a Hódolat Arany Jánosnak27 cimű vers kapcsán ezt olvassuk: „a látszat-létnek milyen torz képe vigyorog ránk a sorokból: a ma áttekinthetetlen zűrzavara, esztelensége, az értékek felrúgása.”28 Arany közéleti tevékenységének kanonizált, hagyományos képe változatlannak látszik. Az 1957. decemberi akadémiai emlékülésen többen Arany „józanságát” hangsúlyozzák politikai kérdésekben.29 Az 1848-as márciusi forradalomra emlékező 1957-es ünnepi számok nem emlegetik Arany Jánost.30 Ugyanakkor egy spontán olvasásszociológiai felmérés szerint31 a kikölcsönzött művek listáján Arany Jókai és Móricz mögött, Stendhal népszerűségének szintjén van és lekörözi Tolsztoj, Balzac, Victor Hugo olvasói táborát. A közölt adatok megítélése nehéz - de egy következtetés talán megkockáztatható belőlük: a társadalmi válságok időszakaiban a klasszikus irodalom fogyasztása valószínűleg nem csökken, hanem növekszik, értékei biztos támaszt jelentenek. Arany születésnapjára az állami reprezentáció szintjén tehát még nem voltak kész tervek. Csak ekkor indul meg az a lassú olvadás, amelyben a mozgósíthatatlannak tűnő társadalom32 lassan visszatér a korábbi kultúrahasználati formák közé. Megnyílik a Nemzeti Színház,33 1957. március 15-én megjelenik az Élet és Irodalom első száma, rögtön 70 ezer példányban, többek között Németh László, Heltai Jenő, Fodor József és Szabó Lőrinc írásaival.34 281
