Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Archívumok: Arany János és a közgyűjtemények
Arany-relikviák (Arany porcelán edénykészlet nászajándéka Juliskának, Arany Jánosné brosstűje). Az első irodalomtörténeti kiállítást Keresztury Dezső nyitotta meg 1953-ban.31 A 2017-ig fennálló hibrid kiállítást 1978-ban nyitották meg, 1996-ban a millecentenárium tiszteletére pedig felújították. Hibridnek neveztem e kiállítást azért, mert Hej, Nagykőrös híres város... címmel régészeti, történeti, néprajzi és irodalomtörténeti profilú bemutatás volt, mely várostörténeti keretbe illesztette az eltérő profilú gyűjtemények elemeit. A múzeum 1951-ben, Arany János Nagykőrösre kerülésének 100. évfordulóján vette fel a költő nevét, az Arany-gyűjtemény 1974-ben került ide és vált látogathatóvá, négy évvel később pedig létrejött az állandó tárlat.32 E múzeumi gyűjtemény főként egy elemre fókuszál a biografikus komponensek közül: Arany pedagógusi identitására, kiegészítve azt a nagykőrösi korszakhoz kapcsolódó versek kéziratával, illetve általánosságban Arany- vagy 19. századi irodalmi relikviákkal. A 200. évforduló alkalmából Arany 200 - Arany, a nagykőrösi pedagógus címmel a Kulturális Központ Rácz József Galériájában megnyílt időszaki kiállítás szintén éppen erre, Arany pedagógusi munkásságára helyezi a hangsúlyt. Az előző, ma már nem látható várostörténeti kiállításból kimetszi a 19. századi irodalom- és kollégiumtörténeti anyagot, és azt Arany János pedagógusi tevékenységéhez kapcsolva mutatja fel. Az Arany János Közérdekű Muzeális Gyűjtemény megnyitása 2018 júliusára várható. Az előző, az emlékév kezdetén korszerűsítési munkálatok miatt bezárt kiállítás33 tehát várostörténeti narratívumba ágyazta az Arany-gyűjteményt. A múzeumparadigmák felől nézve egy kronológiai típusú könyvre emlékeztető múzeummal állunk szemben. Ebben a logikában az Arany-gyűjtemény a város története egy szakaszának felelt meg a következőképpen: A nagyobb fejlődési szakaszokat tájékoztató szövegek, térképek, illusztrációk, régészeti tárgyak, s hozzájuk kapcsolódó néprajzi tárgyak, valamint dokumentumok értelmezik, s mutatják be (kora Árpád-kor, a mezővárosi fejlődés megerősödése a 16-17. században, a mezőváros virágkora a 18. században, a 19. század első felében, a szellemi virágkor a 19. század közepén, amelyet Arany János neve fémjelez, a mezővárosi fejlődés stagnálása a 19. század első felében, az első világháború és Tanácsköztársaság kora, a két világháború közti időszak, a második világháború, s a háború utáni, jelenbe vezető időszakit.]34 A narratív építkezés kétségkívül bravúros: a kiállítás a várostörténet legfejlettebb szakaszát nevezi ki az Arany tevékenykedésével egybeeső periódusnak, s ezzel legitimálja is Arany és az intézmény történetének összekapcsolását. A korszakot - melyet (Jókai szállóigéjével) úgy írtak le, hogy a „Fiastyúkban nincs annyi csillag, mint akkor Nagykőrösön volt”, illetve Kát. 92. /Iránt) 3áncss és tanártársai ílagyterösóti a* 1851-52. évben 269
