Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Archívumok: Arany János és a közgyűjtemények
A dokumentum azonban nem tartalmazza az adományozás motivációját. Feltételezhető, hogy az Arany család nem kizárólag azért adta át a költő számára is legfontosabb művek kéziratait a Nemzeti Múzeumnak, mert azokat a nemzeti gyűjteménynek szánta, hanem mert Arany János számos szállal kötődött a Nemzeti Múzeumhoz valamint az intézményt 1869-től igazgató Pulszky Ferenchez. Erről a család számára dedikált művek is tanúskodnak, például a Toldi szerelme Pulszky Polixénának saját kézjeggyel ellátott nyomtatott, dísztáblás kiadása.4 A költő gyakran látogatta a múzeumot, melynek kertje kedvelt tartózkodási helye volt. Ezzel függ össze az is, hogy Stróbl Alajos 1893. május 14-én felavatott Arany-emlékműve a Múzeumkertben kapott helyet. A 7b/d/-trilógia autográfját két félbőrkötésű „kötetes kézirat" őrzi. Az első, nagyobb formátumú autográf-együttes a Quart. Flung. 1533-as jelzetre, azaz a negyedrét méretű, magyar nyelvű kötetes kéziratok közé került, s a Toldi valamint a Toldi estéje első és végső fogalmazványát őrzi; tehát ebbe az előre elkészített kötéstáblába három szövegkorpusz került.® A Toldi, majd a Toldi estéje első fogalmazványa kékes, vastag, vélhetően Nagyszalontán vásárolt, merített papíron maradt fenn. A harmadik szöveg - a Toldi estéje második, legteljesebb változata, melyet már Nagykőrösön fejezett be a szerző - csontszínű papírra íródott, és hozzákötötték az előbbi két szövegkorpuszhoz. Arany gyakorlatának megfelelően az első két kéziraton jól olvasható a szöveg lejegyzésének kezdő időpontja és záró dátuma. A Toldi első fóliójának tetején látható az 1846-os dátum, a kézirat végén a befejezés pontos ideje: 1846. október 23. Arany azonban nem ezt a 34 fóliós kéziratot küldte be a Kisfaludy Társaság által 1846 februárjában a Társaság Évlapjaiban meghirdetett pályázatra, hanem a szabályok értelmében egy jeligés, másolati példányt, melyet ma az MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattára őriz. Arany saját munkapéldányát haláláig magánál tartotta és őrizte. Az öttagú bírálóbizottság egyöntetű méltatása (a tagok között volt Vörösmarty Mihály, Garay János, Tóth Lőrinc), további munkára ösztönözte Aranyt: hozzákezdett a történet folytatásához, a Toldi estéje első változatához, mely a kéziraton szereplő datálások szerint 1847. július és 1848. március 20-a között keletkezett. Ez a 23 lapos változat, mely a bekötött kézirategyüttes 35-58. fóliójaként számozódik, még csupán négy énekből álló kompozíció volt. E korai változatot küldte el 1848. április 1-jén postán Petőfinek, hogy barátja találjon számára kiadót, erre azonban a pesti forradalom miatt nem kerülhetett sor. Petőfi követte a kormányt Debrecenbe, s onnan juttatta vissza a szerzőnek Szalontára a művet, melyet Arany végül 1848 novemberében kapott meg. A Toldi estéje végleges, hat énekből álló szövegét Nagykőrösön fejezte be egy vékonyabb, csontszínű, 103 beírt és 7 üres fóliót tartalmazó papíron. Arany átírta a Toldi estéje első variánsának szövegét: beleszőtte a Gyulafi testvérek versengő szerelmét, illetve az udvaroncok szólamaként az 1853 szeptemberében írott Szent László című balladáját is, mely az ötödik énekben kapott helyet. Nagyobb megszakításokkal ugyan, de harmincegy évig készült a trilógia középső darabja, a Toldi szerelme. A Toldi estéje megírását követően Petőfi levelében sürgette a hiányzó életszakasz megírását: „Legelőször is kapj bele ismét »Toldi«-ba; ha már a fejét és a lábát megcsináltad, kötelességed a derekát is megcsinálni, különben vétkezel isten és ember ellen.”6 254
