Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

Az intézményben kialakult gyakorlatnak megfelelően a költői, írói életművek, irodalom- történeti narratívak bemutatása érdekében az irodalmi kiállítások látványvilága elsősorban szcenikai, színháztechnikai, kortárs művészeti technikákra, a tartalomközvetítés eszközrendszere a drámapedagógiára támaszkodik.

Múzeumunkban az első műközpontú tárlat az „Örökre a kék virág lovagja és talán bohóca maradok’’ című Szerb Antal-emlékkiállítás volt 2001-ben, melyben az életrajz helyett az életműből kiinduló díszletek adták az installáció kiindulópontját.2 E kiállítástípus egy úgynevezett „story line”-t használ: világos és egyértelmű, akár egyetlen mondatban megfogalmazható, látvánnyá alakítható állítással dolgozik. Az Önarckép álarcokban című tárlatban e központi elem a már fentebb taglalt, az író által kitalált szereplő mint szerzői maszk. E kissé leegyszerűsítő, közhelyesnek tűnő gondolatot a kiállítás sajátos térszervezéssel, színkontrasztokkal, mozgó fény-árnyék hatásokkal kívánja személyes élménnyé tenni a látogató számára, mely ugyanakkor értelmezések sokaságát is biztosítja.

A tárlat e zöld része tehát hat, ritmusosan ismétlődő elemmel működik, ezek: a versszöveg, a videófelvétel, a témába bevezető főtábla, a modern, képregényszerűen megjelenített figura, a művészeti anyag és a kéziratok, tárgyak. A témaegység központja mindig a kiválasztott Arany-figurához köthető, ritkán látható festmény vagy szobor, főként a korszakból, mint például Than Mór Attila lakomája, Kovács Mihály Magyarország leigázása 1849-ben vagy

Arany hőseinek világát

bemutató, pódiumra emelt Szinyei Merse Pál Kerti pádon című alkotása.

teremrész

(Toldi - Bolond Istók)

168