Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
Kat. 135. Az irodalomban is élénk vita folyik, ahogy Arany írja, „a társadalom proteusi arcának fényképezéséről”,45 vagyis a nagyvárosi élet ábrázolási lehetőségeiről. Egy 1860-as könyvismertetéséből idézünk: ,,[A költemény] igen szomorú, de elég hű képe a mai társadalomnak. Csupán az a kérdés, vájjon abban áll-e a költészet feladata, hogy oly szenvedéseket tárjon fel, melyekre balzsama nincsen; hogy a szigorú valóságba taszítson, mely elől épen hozzá akaránk menekülni?”46 Ehhez a gondolathoz köthető a másik, párhuzamos „látkép”: Zichy Mihály Hidavatása (kát. 135). A híres metszet egyfajta nagyvárosi haláltánc, és egyben az átadásra feldíszített Margit híd pontos ábrázolása is. Bár ritkán idézzük fel a műről, a kép eredetileg egy többrészes, narratív struktúrájú, bravúrosan Arany szövegébe tördelt illusztrációsorozat egyik eleme, ritka példája szöveg és kép magas minőségű, harmonikus egységének. Mind a képzőművészeti, mind az irodalmi alkotás külön, önállóságának megtartása mellett rögzült a közösségi emlékezetben. Befogadói szemszögből az illusztrációk felerősítik a szöveg egyébként alig észrevehetően jelen lévő optikai jellegét, a vers akusztikus benyomásait vizuális élményekkel gazdagítják. A vers a hozzá szervesen kapcsolódó illusztrációkkal egy új minőséget hoz létre: a szövegbe integrált képsor saját erővonalait „rajzolja rá’ a szöveg struktúrájára, kibővítve annak jelentéskörét, miközben szó és kép kölcsönösen rögzíti, konkretizálja is egymás jelentését, a szó szemléletesebbé, a kép még inkább elbeszélővé válik.47 Arany költészetének kiemelkedő művei az összetéveszthetetlen hangú, zseniális meg- formálású késői balladák. A lapok versengenek megjelentetésükért - éppen a Híd-avatás kapcsán keveredik költő egy furcsa, szokatlan anyagi vitába. 1878 októberében a következő levelet kapja Gyulai Páltól: „SZÁMLA. Egy szőnyeg, a TÖLGYEK ALATT, A PESTI LIGETBEN, és HÍDAVATÁS czímű költeményekért. Még kérnék egy hosszabb, vagy ha az nem lehetséges, két rövidebb költeményt. Akkor aztán nem tartozunk egymásnak semmivel. Budapest, október 3-án. Gyulai Pál, a Budapesti Szemle telhetetlen szerkesztője.”48 Arany felháborodik, úgy érzi, erőszakkal akarják elkötelezni a lap mellett a honorárium megfejelésével. Gyulai udvariasan, de világosan válaszol, mintegy „beárazza” az eddigi verseket és hozzáteszi: 150
