Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

Kat. 125.

a kor ismert fürdőhelyére, Karlsbadba. Az itt fakadó gyógyvíz kúraszerű fogyasztása a leg- ajánlottabb gyógymód volt bajára - az itt látható német útikönyv (kát. 125) fürdőorvos szerzője erről egy magánlevélben biztosítja Arany Jánost.31 A költő a szövegben aláhúzogatja a betegségére jellemzőnek érzett tüneteket, sőt kis verset is illeszt a sorok mellé: „Wenn die Wässer - Wär’n nit besser - Als die Doctoren - Wär’n mer verloren”.32 A „Zum Walter Scott”, majd a „Zum Jäger” nevű családias panzió vendége (kát. 126).

Egész itthon vagyok már e kis szobában, minden úgy van rendezve, mint évek óta, a nagy almáriom, fele posztó, fele fehér ruhának, az ágy. nyári lepedős pokróczczal, mint otthon, a kis vörös bársony kanapé s három szék hasonló szövettel, a régi módi vörös karszék, mely a fauteuilt helyettesíti, két asztal, mosdó állvány, vasból, két nagy arany rámás tükör a három ablak közt, ruha fogas, éji olvasó asztal - itt van az egész leltár. [...] Derült, kedves kis fészek, ablakai északkeletre, mint otthoni szobámé, csupa zöld hegyi kilátással. Épen nekem való csöndes zugocska.33

Pedig az 1868-tól 1876-ig terjedő időszakban nyolcezerről csaknem 22 ezerre nő a vendégek száma a divatos fürdőhelyen. Bőven lenne mód találkozni a pesti társasággal, ide az európai hírek is hamarabb jutnak el, mint haza. Arany azonban a magányt, a szemlélődő nyugalmat keresi:

A cura hatását nemlegesen érzem; azt mondják: positiv javulás csak az utó-cura alatt fog beállani. [...] Iszonyú quantum vizet megitatnak az emberrel itt, némelyik 10-ig fölviszi. Tekintve hátralevő időmet, én is fellicitálhatom addig. De csak használna! azonban az én hitem még nem oly szilárd mint a kőszikla, noha májam az. Hanem,

144