Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

díszkiadások szerényebb változatai közé tartoznak a Madách-kötetek is, melyeknek papírját, nyomását és „pazar aranyozásé" kemény kötését a „legelőkelőbb szalonasztalnak is díszére szolgáló ékességként” mutatta be a korabeli sajtó. Arany úttörő vállalkozása az 1860-as években egy kritikai lap, a Szépirodalmi Figyelő (kat.106) létrehozása. A nemzeti felbuzdulás időszakában kényes feladat a minőség megőr­zése: „Ha valami, a költészet meggyőződés dolga, - vezérczikket lehet Írni meggyőződés nélkül is, de jó verset nem."11 Pedig a hazafias közönség kifejezetten politikai elvárásokkal fordul a folyóiratok és általában az irodalom felé. Arany nagy ambíciókkal fog a kiadvány tervezéséhez: rövid, velős cikkeket vár, a lapnak világirodalmi és magyar műveket kell nép­szerűsítenie, oktatnia és nem kioktatnia. „Ha egyéb ellensége nem volna is e lapnak, már az, hogy fele kritika, fele szépirodalom, - veszekedett nehézségeket szül. Hogy bíráljam én azt kíméletlen keménységgel, kitől a jövő számra czikket, verset novellát várok? Én elvileg nem vagyok ellene a keményhangú kritikának, de lapomban kivihetetlen.”12 Másutt: „szóval a helyett, hogy fitymáljak, méltóbb dolognak tartom: vizsgálni. E szerint én talán nem napi kritikus, hanem az irodalom történet-írójának terén állok”.13 Két küzdelmes év után a kor minden bizonnyal legszínvonalasabb sajtóorgánuma megbukik, utódját, a Koszo­rút már saját tőkével, kiadói háttér nélkül kénytelen megindítani. A tapasztalatokból okulva az új lap könnyedebb, látványosabb, illuszt­rált kiadvány, ami egy konkrét, növekvő olvasói csoportot is megcéloz, a női közönséget. Arany János számára a fővárosi életforma nemcsak kihívásokat tartogat, hanem szokatlan új élményekkel, örömteli impulzusokkal is meglepi. Kedélye javul, lehangoltsága oldódását tapasztalja: Mind a mellett az a nagy csüggedés, melynek Kőrösön marta- lékja voltam, most nem gyötör annyira. [...] S ha a jövőre kétes a kilátás, azért a jelen nincs minden enyhűlet nélkül. Naponkint, míg melegebb napok voltak - olcsó kirándúlás a zöldbe csalá­dommal - s egyik másik jó ösmerősinkkel fűszerezte a pesti létet,- annyira, hogy elmondhatom - kilencz évig nem szórakoztunk Kőrösön annyit, mint Pesten ez egy év alatt.14 A család, elsősorban lánya, az életvidám Juliska a pest-budai változás igazi nyertese: nincsenek zajos vigalmaink; egy pár nő csevegése, egy pár férfi komoly politizálása képezik egész mulatságainkat, a' mit én mégis nem cserélnék föl semmiért. A város ligetbe rendesen nyitott omnibuszon szoktunk járni, a’ melyet a’ szerény kézművestől kezdve a legfelsőbb osztályig mindenki egyaránt használ, 's melyen egy egész nagy társaság elfér, 's kimondhatatlan kelle­mes főleg a hazajövetel midőn már hűsebb a lég, az ember föl van villanyozva, a rohanó kocsin, vig társaságban; úgy hogy ha egész éjjel jöne az ember sem volna hosszas az ut miként ez az este is történt együtt jővén Csengeryék, Eötvösék és mi.16 Kat.105. 137

Next

/
Thumbnails
Contents