Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

kalapban, Zrínyiben. Ezt itt csak professzor és zsidó teszi” - panaszkodik Tompának.19 A bútorokért, berendezésért Pestre kell utazni, s hiába emelkedik az évek során a tanári fizetés, hiába a nívós tanári-baráti kör, a szalontai kényelmet, és társasági komfortot nem tudják elérni. Sokáig hiányzik a korábban a publikálásból befolyó pénz, felesége kénytelen kosztos diákokat tartani.

A vitrin központi eleme Ellinger Ede fotója Ercsey Juliannáról (kát.72), akinek vonásai, a kép beállítása igazolják a kortársak és az utókor egységesen harmonikus képét a feleségről, melyet az életmű jól ismert darabjai is felerősítenek, mint a Családi kör anyafigurája:

Nem késik azonban a jó háziasszony,

Illő, hogy urának ennivalót hozzon.

Arany művelt, szerény, dolgos és gyakorlatias asszonyként mutatja be Petőfinek, aki maga is így ír „komaasszonyáról": „Arany Jánosné, amily egyszerű asszony, oly jó feleség és anya.”20 Aranyné Nagykőrösön sem panaszkodik:

Emberek itt igen jók laknak, egy pár házal igen jó viszonyba vagyunk, Janim is jól találja magát, derék emberek a tanárok is a kikel töbnyire együtvan. A sok esső mijat még igen kevés házhoz áthatunk látogatást, elejénte a rendbe hozásai töltötűk el az időt, most meg mindég esik, a mit nem igen szeretek, mert nagyon sokan várnák tőlünk hogy tisztelkegyünk.21

A házastársak kapcsolatának személyesebb árnyalataira, a Nagykőrösre költözés okozta

disszonanciára ritkán utalnak a versek, levelek, de valószínű, hogy feleségét jobban megviselte a kiszakadás régi közegéből, mint Aranyt. Erre utal egy 1852-es verse és a közeli barát

Tompának írt levele: Kat.71.

Oh! ne nézz rám oly sötéten Pályatársa életemnek.

Mint midőn az őszi felleg Húzza árnyékát a réten:

Nézz szelíden, nézz mosolygva: Férfié az élet gondja.

(Oh! ne nézz rám...)

Mikor [a férj] izgatottan s kifáradva családja körébe tér, s enyhületre, vigaszra lenne szüksége, s akkor sóhajokkal, az el nem élhetés miatti örökös aggodalmakkal kell találkoznia, melyek bér némák, de annál gyötrőbbek! - - Én ugyan csak inkább tűrném, de az asszony örökké békétlen, s ez ami engem is azzá tesz, - e néma bú, epedés, rejtett könnyek az én gyilkosaim.22

in