Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Bevezetés

kezdeményezésű programok sokasága és magas minősége jelezte, hogy Arany János életműve milyen lenyűgöző módon fűzi egybe a hazájukat szerető, Arany János életművéből inspirációt meríteni képes embereket.

A Károlyi-palotában megvalósult Önarckép álarcokban című kiállítás a további programoknak kiindulópontjává vált. A Magyar Tudományos Akadémiával együtt létrehozott tárlat tartalmával és megjelenésével magában hordozta a tisztelet gesztusát, a kérdésfeltevés fiatalos lendületét, a hagyomány iránti elkötelezettséget és az újítás bátorságát. Ez a sokoldalú megközelítés érvényesült aztán a nagyszalontai Csonka torony, az Arany-kultusz első és legfontosabb objektumának megújításakor és az országot járó mozgó kiállítások létrehozásakor is. A történelmi falak közt, viszonylag szűk térben megépült kiállítás csak felvillanthatott olyan gondolatokat, melyek hosszabb kifejtése, akár további kisebb kiállítások, akár a PIM kiadványsorozatában megjelent tanulmányok által, jelentősen hozzájárult a költő és korának alaposabb megismeréséhez. Úgy tűnik, hogy a széles körű intézményi együttműködéssel és a minden résztvevőt átható ügyszeretettel sikerült egy olyan kiállítás- és programsorozatot létrehozni, amely képes volt átadni e szemérmes, álarcok mögé búvó költő, Arany János életművének számos örökérvényű, ám ma különösen is fontos tanulságát: az emberi tisztesség, az esendő ember iránti megértés, a hitből fakadó tettek, a józan, cselekvő hazaszeretet fontosságáról. Az irodalmi, művészeti kánon alakításáról szóló viták idején fontos felmutatni azt az örökséget, mely mérséklőén hat a szembenálló felekre, s erőt adhat mindazoknak, akik - minden belső vita ellenére is - hisznek a magyar kultúra, a sokszínű magyar irodalom évszázadokon, politikai kurzusokon és ízlésvilágokon átívelő egységében.

Az Arany János életéhez, életművéhez kötődő épületek felújítása, bútorainak, tárgyainak, iratainak restaurálása mind-mind fontos eredménye az emlékévnek. De legalább ennyire jelentős az a tény, hogy az életmű digitalizálása által sikerült valóban jövőbemutató módon elősegíteni a tudományos kutatást. A jövő valódi záloga azonban korántsem a műszaki fejlesztés, sokkal inkább azoknak a gyerekeknek, fiataloknak a tízezrei, akiket a kiállítások újszerű látásmódjával és persze a legkorszerűbb technikai eszközökkel is sikerült megszólítani.

Mindezért köszönet illeti munkatársaimat, akik közreműködtek a kiállítások létrehozásában, a koncepció megalkotásától az utolsó képaláírás felragasztásáig; a kiadványok szerkesztésében, a szerzők bátorításától a legapróbb betűhibák javításáig; a rendezvények megszervezésében, a közreműködők felkérésétől a hirdetések megjelentetéséig, és persze mindabban, ami egy viszonylag nagy intézmény mindennapi működését biztosítja.

Ugyanakkor - korántsem csak udvariasságból vagy kötelességtudattól hajtva - megköszönöm az Arany János Emlékbizottság tagjainak, Magyarország köztársasági elnökének, a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Magyar Művészeti Akadémia korábbi és jelenlegi elnökének, hogy Arany János főtitkári tevékenységéhez méltóan nagy alapossággal, ügyszeretettel cseréltek eszmét, mérlegeltek és döntöttek a legkisebb pályázatok sorsáról is.

g