Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)
Tárgykatalógus - Író, költő, hivatalnok
Arany Jánost a magyar kultúra egyik legjelentősebb költőjeként ismerjük. Keveset tudunk azonban alkotási szokásairól, az írás hétköznapjairól. Milyen körülmények között dolgozott? Volt-e már a kezdetektől külön dolgozószobája? Hogyan osztotta be idejét a hivatali tennivalók és az alkotói munka között? Milyen tollal írt? Milyen színű tintát kedvelt? Honnan szerezte be az íráshoz szükséges tintát a 19. században? Milyen színű pecséttel zárta le leveleit? Az írói, költői, hivatalnoki témakörhöz tartozó tárgyak kapcsán e kérdésekre kínálunk válaszokat. Ercsey Juliannával 1840. november 19-én tartott házasságkötését követően Arany mint segéd-, majd másodjegyző háromszobás jegyzői lakásban lakott Szalontán.1 Nem valószínű, hogy itt külön dolgozószoba állt volna rendelkezésére, hivatali teendői miatt olvasgatásra is csak a késő éjjeli és a kora reggeli órákban volt lehetősége. Ennek ellenére ebben az időszakban írta a nagysikerű, számára országos elismerést hozó Toldit. 1849-ben belügyminisztériumi fogalmazói minőségben rövid időt - alig két hónapot - Debrecenben, majd Pesten töltött, családját (feleségét két gyermekével) pedig a jegyzői lakásban hagyta. Ez idő alatt utódja nemcsak hivatalát, hanem a jegyzői lakás egyik szobáját is elfoglalta. A hivatali lakásból ki kellett tehát költözniük. 1850-ben, abból az 1200 forintból, melyet a Nép Barátja című lap 1848 júniusától való szerkesztéséért kapott, megvette a jegyzői lak szomszédságában álló Debreczeni János csizmadia házát. Az összeget ki kellett még egészíteni 600 forinttal, melyet sógorától, Ercsey Sándortól kapott.2 A ház előkelő helyen, Nagyszalonta piacterén állt, ám méreteit tekintve csupán két kis szoba, kamra és konyha volt benne.3 Nem valószínű tehát, hogy a két szoba egyikéből a négytagú családnak lehetősége lett volna Arany számára külön dolgozószobát berendezni. Ekkor keletkezett írószobám című verse sem úgy értendő, hogy kifejezetten dolgozószobáról lenne szó benne, hanem úgy, hogy a rendelkezésre álló két szoba közül egyik szükségszerűen az írás alkalmainak is helyet biztosított. Ez a szoba, hol én most Tillaárom haj! Pusztítom a papirost Tillaárom haj! Se nem csapszék, se nem bolt, Csizmadia műhely volt. Tillaárom haj! 1851 őszén, a család Nagykőrösre való átköltözése után Arany a szalontai házat és gyümölcsösüket sógorára, Ercsey Sándorra bízta. Nagykőrösön háromszobás lakást béreltek, a szobák egyikét azonban nem tudták fűteni, csupán tárolásra használták. Sógorának, Ercseynek így írt lakhelyükről Arany: Szállásunk nem nagy, de nekünk elég. Van, délre fekvő egy szobánk s mellette egy kisebb, de ezt fűteni nem lehetvén, jelenleg csak a lomot tartjuk benne, konyha, de azt nem használjuk, konyhán túl nagy szoba, melyet a vaskonyhával fűtünk, - belső és külső kamra, nagy pincze, de üres, szin, istáló. Az udvar kővel erősen bekerítve mint egy vár. Perse, az a legnagyobb kényelem, hogy az udvar nem közös, magunk lakjuk az egész peripheriát. Azonban, valamint majd minden háznak Kőrösön, ennek is megvan az a hibája, hogy nedves, a lakószobánkon kivűl, melly elég száraznak mutatkozik4 46
