Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)
Zeke Zsuzsanna: Arany-tárgyak közgyűjteményekben
Arany-tárgyak közgyűjteményekben Irodalmi relikviák Sokéves múzeumi tapasztalatok igazolják, hogy a híres emberek, jól ismert költők személyes tárgyainak, irodalmi relikviáinak figyelemre méltó vonzereje van. A muzeologia szóhasználata szerint az irodalmi relikvia egy nevezetes irodalmi személyiséghez kötődő tárgy. A tárgyak gyűjtése a dokumentációt szolgálja: a tárgycsoport többnyire az adott személy ízlését, életkörülményeit reprezentálja.' Az irodalmi kiállítások tárgyrengetegében az író életével kapcsolatos fényképek, kortörténeti fotók, képzőművészeti ábrázolások, hangfelvételek és nem utolsó sorban relikviák segítik az író világának megközelítését. A relikviák a valóság megismerésének és felidézésének fontos eszközei, így minél több tárgyat ismerünk az író környezetéből, annál hitelesebb, teljesebb képet nyerhetünk életéről. Többnyire hétköznapi tárgyakról van szó, melyeknek nincs iparművészeti értéke. Nemcsak a korról árulkodnak, amelyben keletkeztek, hanem sokat elárulnak egykori birtokosaikról is. Amíg használati eszközökként funkcionáltak, értékük abban állt, hogy szorosan kötődtek az irodalom szereplőihez. Egy költő otthonának bútorai, berendezési tárgyai, ruházatának darabjai, apróbb személyes tárgyai végigkísérték, regisztrálták tulajdonosuknak minden egyes rezdülését. A tárgyak az írók személyiségét, környezetét érzékeltetik, következtethetünk róluk tulajdonosuk ízlésére, egyéniségére, életmódjára, szociális helyzetére egyaránt. Számtalan érdekes és hasznos információval szolgálhatnak az irodalomtörténeti kutatások számára, valamint a múzeum kiállításainak is nélkülözhetetlen darabjai. A tárgyi relikviák előnye, hogy megfelelő környezetben bemutatva szinte mindenki számára mondanak valamit, nyelvi nehézségek nem gátolják megértésüket. A művészi alkotásokhoz hasonlóan közvetlenül érzékeinkre, képzeletünkre hatnak, miközben az erőteljes impulzus, élményszerű benyomás abból a tudatból fakad, hogy ismert, rendkívüli ember, jelen esetben író, költő használta őket.2 Hogyan lesz egy kalapból kiállítási tárgy? (Kép 1.) A „hétköznapi tárgy" többnyire ajándékozás vagy vásárlás útján kerül a múzeum gyűjteményébe, ahol múzeumi tárggyá, relikviává válik. Kikerül eredeti környezetéből, a mindennapi használatból, korábbi kapcsolatait, más tárgyakkal való összefüggéseit elveszítve kiállítótérbe kerül, egy olyan sajátos környezetbe, ahol használati tárgyként ismert funkciójától eltérően kezelik, értelmezése és egyben értelme is megváltozik. Ennek folyamán a tárgy kivonódik az „evilági" életből, ahol a dolgok elhasználódnak. Olyan közegbe kerül, ahol a dolgok az örökkévalóság számára léteznek, megőrzik és megóvják őket a mindennapi káros hatásoktól (közvetlen fényhatás, párás levegő, emberi érintés), funkciójukat vesztve pedig szimbolikus értékűvé alakulnak át. Kiállítják és a látogató megszemlélheti őket. 25
