Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)
Tárgykatalógus - Hétköznapok Aranyéknál
Csengery szót is fogadott Aranynak, a következő években együtt jártak Karlsbadba. A társaságot azonban Arany különösebben nem kereste, sokat volt egyedül. Nagyokat sétált, virágokat szedett, hogy unokájának, Széli Piroskának küldött leveleibe egy-egy préselt virágszálat is mellékelhessen.26 Nemcsak az ott nyaraló magyar vendégek, de Karlsbad város vezetősége is megkülönböztetett figyelmet tanúsított iránta. 1873-ban a gyógy- és zenedíj fizetésétől felmentették, Arany azonban megelégedett a kitüntetés erkölcsi oldalával, és az összeget, amelyet korábban az említett címen fizetett be, jótékony célra ajánlotta fel a városnak.27 A karlsbadi nyaralások alatt, 1870-től, antik irodalommal kezdett foglalkozni. Újraolvasta az antik klasszikusokat, a görög történetírókat, tragikusokat. így jutott el Arisztophanészhez. 1870-ben kezdte fordítani vígjátékait, és 1874-re be is fejezte a fordítást.28 Annak dacára, hogy mindig felüdülve ment haza Karlsbadból, lassanként megunta a fürdőt, vagy életkora miatt volt már számára túlságosan fáradságos az utazás. Abban az időben Karlsbadnak még nem volt vasútja, Teplicről vagy Pilsenből társaskocsin kellett utazni. Az egész út Pesttől Karlsbadig legalább három napig tartott.29 1876 augusztusában írta feleségének: „bizony, ha az itteni állapotomat tekintem, én nem tudom, miért járok Karlsbadba.”30 Ugyanezen levele szerint azt tervezte, hogy következő évben egy másik fürdőhelyre, Koritnicára (ma Szlovénia) megy Csengery Antallal. Végül aztán sem Koritnicára, sem Karlsbadba nem ment többet; 1877-től nyarait a Margitszigeten töltötte felesége és unokája társaságában. Epebaja nem okozott többé panaszt, helyette hurutos tüdejével volt sok problémája. 1882. október 22-én déli 12 óra körül bekövetkezett halálát is ez okozta. Temetésére október 24-én került sor a Kerepesi temetőben. Hajtincséből a család emlékül megtartott egy darabot, mint ahogy megtartották később Arany László koporsójának kulcsát is. Unokája, Széli Piroska megható sorokban számolt be Arany régi, szalontai tanítványának, Rozvány Bettának nagyapja távozásáról: Szegény jó nagypapámnak mostani betegsége alatt a halálra sem mi, sem ő maga nem gondoltunk. Csütörtökön délután ugyan igen rosszul volt, kezei, lábai egészen hidegek lettek, de gyors orvosi segély megmenté őt s szombaton délután, tehát halála előtt való nap állapota föltűnően javult. Szombaton ugyan az éjét nyugtalanul tölté. de vasárnap úgy 11 óráig tűrhetően volt; csak akkor lett ismét rosszul. Azonnal orvosért futott Laci bácsi s ez épen csak meghalásra ér ide, mely rövid s csak egy csuklásból állott s nem volt kinos. A többit tudja édes Betty néni. Kedden eltemettük s azóta mi élünk s igyekszünk magunkkal elhitetni, hogy ö rá nézve is jobb volt!3' Török Zsuzsa 166
