Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)
Tárgykatalógus - Férfiak egymás között - Tárgyak
voltak. Az „Arany-emlék-szoba" leltára és a Debreczeni István által készített leltár szerint is néhány kovadarab volt a fiókban, tehát lehetséges, hogy kettőnél több. (Leltár 1899, 29/56; Debreczeni 1920, 22/I. 56.) Ma már csupán e két kovadarab található a múzeum állományában. A kova a pipázás fontos kelléke volt. A rágyújtás a 19. század közepén még bonyolult műveletnek számított. „Lúgban kifőzött és jól kiszárított taplóból egy csipetet a kova mellé fogtak, és a kovához acélt pattintottak. A keletkezett szikrát a taplóval felfogták, és fúvással addig élesztgették, míg alkalmas nem lett a pipadohány meggyújtására. A díszesen megmunkált acélokat a kovácsmesterek készítették, a kovát, taplót piacon árulták.” (Haider-Orgona-Ridovics 2000, 96.) Lelőhely: Arany János Emlékmúzeum, Nagyszalonta 60. Csiholó acél Leltári szám: Itsz. I.53 (Korábbi Itsz.: Leltár 1899,6/33-38; Debreczeni 1920, 22/53; Leltár 1958,1.53) Anyag: Acél. Méret: H.: 7,5 cm, Sz.: 2 cm Állapot: Ép, rozsdás. Leírás: Lapos, nyelv alakú, ún. szamárszúró, tűzcsiholó acél, egyik végén nagyobb ívelt lyukkal. Mindkét oldalán vésett növényi díszítés látható. A gyűjteménybe kerülés adatai: 1885-ben Arany László ajándékozta a nagyszalontai Arany János Emlékbizottságnak és az általuk létrehozott múzeumnak. A tárgy története: Eredetileg ez a csiholó acél is Arany pipatóriumának fiókjában volt. (Leltár 1899, 29/53; Debreczeni 1920, 22/I. 53.) A csiholó acél a tűzgyújtás elengedhetetlen kelléke. E szerszámokat a pipázók külön kis zacskóban vagy zsebben tartották. A napjainkban használatos gyufa elterjedése előtt a dohányosok más gyújtóeszközöket is használtak. Ilyen volt a fidibusznak nevezett összesodrott papírdarab is. Arany időnként ilyen fidibuszokra is írt rövid versikéket. írás és pipázás tehát szorosan összekapcsolódott 149 TÁRGYKATALÓGUS
