Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)
Tárgykatalógus - Családi és szociális kapcsolatok
Arany János társadalmi presztízsének, elismertségének egyik leglátványosabb bizonyítéka, hogy olyan személyektől is folyamatosan kapott ajándékokat, akik sem szűkebb vagy tágabb családi köréhez, sem pedig íróbarátai közé nem tartoztak. Ráth Mór, aki éveken át volt Arany műveinek kiadója, amikor egyszer Aranyék akadémiai lakásában járt, és meglátta Arany régi tintatartóját, rögtön küldött neki helyette egy újat (Kát. 11.). Lantlábú kisasztalát, mely akadémiai szobájának bútorai közé tartozott, és melyet dohányzásra használt a költő (Kát. 47), Zirzen Janka, a budapesti tanítónőképző igazgatónője küldte neki. Az adományozás és jótékonykodás nevében alakult 19. századi nőegyletek célkitűzése sok esetben nemcsak a szegények megsegítése volt, hanem a köztiszteletben álló személyek (írók, költők, politikusok) szimbolikus gesztusokon keresztül való társadalmi promóciója. 1866-ban magyar hölgyek egy csoportja kezdetben azt tervezte, hogy ezüst koszorúval tiszteli meg a költőt, végül úgy döntöttek, hogy praktikusabb ajándékkal, íróasztallal (Kát. 1.) ajándékozzák meg. 1875-ben Szulyovszky Ignác Nyitra megyei ügyvéd voltaképpen teljesen ismeretlenül, Gyulai Pál közvetítésével pipát küldött Aranynak ajándékba elismerése jeléül.17 Az ajándékozás azonban nemcsak társadalmi, hanem gazdasági kapcsolatokat is megjelenített. Egyrészt a nagylelkűség önzetlen kifejeződése volt, másrészt azonban rejtett adósság kiegyenlítésének szükségletét is magában hordozta. Hiszen ha valaki valamilyen ajándékot adott, azt illett is viszonozni. A mindennapi ajándékozás gyakorlatait tehát kötelezettségek és érdekek is áthatották. E jelenség legillusztratívabb példái azok az esetek, amikor Arany szerzői tiszteletdíjnak álcázott ajándékokat kap fizetségül verseiért. 1856-ban például Egressy Sámuel, volt Pest megyei főjegyző és földbirtokos egy pár népdalért, melyet Arany szövegül írt az általa komponált zenére, egy Czélkuti-Züllich Rudolf által készített bronz Vörösmarty-mellszobrot küldött ajándékba.18 E szobor ma már nincs meg, de megvan a szintén Czélkuti-Züllich által készített Petőfi-mellszobor, melyet Arany Tömöri Anasztáz volt nagykőrösi tanártársától kapott (Kát. 44.). Szintén 1856-ban a Hölgyfutár szerkesztője kedveskedett Aranynak honorárium gyanánt „két kis csomó külföldi szivarral.”19 A költő akadémiai dolgozószobájának padlóját nagy zöld szőnyeg terítette be, melyet szintén honoráriumként kapott A tölgyek alatt, A pesti ligetben és a Híd-avatás című költeményeiért. Arany ugyanis nem kért a versekért tiszteletdíjat a Budapesti Szemlét szerkesztő Gyulai Páltól. Gyulai honorárium kifizetése nélkül nem akarta elfogadni a költeményeket, ezért a szőnyeget vitte ajándékba Aranynak.20 Eredetileg ez is a nagyszalontai gyűjteménybe került, ma azonban már nem található az ott lévő tárgyak között. Az ajándékok nemcsak a társadalmi szolidaritás, a családtagok és barátok-ismerősök összetartozását fejezték ki, hanem bizonyos esetekben hierarchikus viszonyokon alapuló függőségeket is megjelenítettek. Hiszen hiába vitte Tisza Domokos minden elismerése jeléül Ariosto tintatartójának hasonmását Rómából ajándékba Aranynak,21 és hiába ajándékozta az arisztokrata Tisza család fiuk halála után annak több kedvenc könyvét is egykori nevelőjének,22 az ajándékok mégsem hidalhatták át azt a társadalmi szakadékot, mely a grófi család és a nevelő-tanár-költő-hivatalnok Arany társadalmi helyzete között fennállt. Török Zsuzsa 112
