Zeke Zsuzsanna: „Magukra maradt bútorok”. Írók bútorai a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből (Budapest, 2019)

1 A használati tárgy

„megvallom, hogy sohasem szerettem utazni. A megszokás embere vagyok. Szeretem az alacsony házikómat, s az enyéimet, kik benne laknak, az ismerős szobámat, a vén íróasztalomat s a karszékemet, melyben huszonnyolc év óta ülök, a szerkesztőségem barlangját, ahol a parkett kockái a dicsőségtől és a rajtuk járástól homorúvá koptak már; szeretem Budapestet, aminél szebb város nem leltet a földön, és a Dunát, aminél dicsőbb víz nem képzelhető; szeretem barátaimat, szeretem ellenségeimet s et tudok ácsorogni naphosszat a Svábhegyen, magam ültette, most már vén fáim alatt, és bámulni azt a soha meg nem unt képet magam előtt: a nagy Duna melléki rónát" | Jókai Mór: Útleírások, Utazás a harangokkal együtt, 1876

JÓKAI MÓR BAJZA UTCAI LAKÁSÁNAK DOLGOZÓSZOBÁJÁBAN | 1892

ERDÉLYI MÓR FELVÉTELE | PIM, F.2568.

„Dolgozó-szobája egy egész múzeum, tele emléktárgyakkal, ritkaságokkal, becses régiségekkel, íróasztalát mindenféle csinos csecsebecsék borítják, mind megannyi kedves, drága emlék.” I Tors Kátmán: Jókai Mór hatvanadik születésnapján, Vasárnapi Újság, 1885, 9. sz.

JÓKAI MÓR KAROSSZÉKE

PIM. R.62.405.

18