Zeke Zsuzsanna: „Magukra maradt bútorok”. Írók bútorai a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből (Budapest, 2019)

6 Kiállítás, A legirodalmibb bútordarabok

„Mindenki aludt már a szobában, csak a falióra ketyegése hallatszott. A bútorok is elaludtak." Zelk Zoltán: A szekrény álma, In: Alszik a szél, 1982

ZELK ZOLTÁN LEÁNYKA UTCAI LAKÁSÁBAN ÍRÓASZTALÁNÁL | 1970

BALLA DEMETER FELVÉTELE | PIM, F. 2 0 1 2.1 5 6.1 .

„a bútorok, amiket sorba megnéztem, megszagoltam, körüljártam. A legjobban az az asztal tetszett, amelyiknek íróasztal volt a neve, mert az alatt bújócskázni is lehet, persze, csak a magamfajta kurta lábú tacskónak, mert egy komondor vagy egy bernáthegyi nem férne el alatta. De hát minek nőttek akkorára, mi jó van abban? Nem lennék én komondor vagy bernáthegyi, még vizsla se, akkor se, ha nekem adnák a világ minden csokoládégyárát! S ha már említettem az íróasztalt, ugrok három évet az időben, s megmondom, mitől nevezetes ez az asztal. Éppen csak attól, hogy a gazdám azon írja az én emlékeimet. Mert, ha az emberi szót megtanultam is, az írással nem boldogulok. Ezért tollba mondom emlékeimet, a gazdám pedig leírja." | Zelk Zoltán: Egy kutya emlékei, In: Alszik a szél, 1982

„minden

bútorhoz volt egy-egy szava:

»No, öreg asztal, fáj a lábad?

búsulsz-e még, szegény kredenc?«

Beszélgetett a bútorokkal,

akár Assziszi Szent Ferenc

a madarakkal. S mondjam-e,

hogy szekrény, székek, asztalok

mind szárnyrakeltek... úgysem hinnéd..."

Zelk Zoltán: Ó régi-régi délelőttök... - részlet, 1937

126