Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)
Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi (1896) - szinopszis
Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi (1896) - szinopszis Csehov 1896-ban írta ezt a darabját, amely egy korábbi műve, A manó átdolgozásából született. Szereplők: Szerebrjakov, Alekszandr Vlagyimirovics, nyugalmazott egyetemi tanár Jelena Andrejevna, a felesége, 27 éves Szófia Alekszandrovna (Szonya) Szerebrjakov leánya az első házasságából Vojnyickaja, Marija Vasziljevna, titkos tanácsos özvegye, a professzor első feleségének anyja Vojnyickij, Ivan Petrovics, a fia Asztrov, Mihail Lvovics, orvos Tyelegin, Ilja Iljics, elszegényedett földbirtokos Marina, öreg dajka Cseléd Történik Szerebrjakov udvarházában. Első felvonás Vojnyickij (Ványa bácsi), Szonya, elhunyt húgának lánya és Marija Vasziljevna Vojnyickaja a Szerebrjakov udvarházban élnek. Ványa bácsi és a fiatal lány dolgozik a gazdaságban, a bevételt pedig elküldik a tulajdonosnak, a Moszkvában élő híres professzornak. Az öreg dajka teával kínálja Asztrov doktort, akit a hazalátogató professzor köszvénye miatt hívtak ki. A korábban csak a munkának élő Vojnyickij ásítozva bújik elő, és arról panaszkodik, hogy amióta a nyugalomba vonult egyetemi tanár és fiatal, gyönyörű felesége Jelena Andrejevna megérkezett, felborult az élet. Ványa hajdan csodálta húga férjét, mára azonban kiábrándult belőle: „Ez az ember kerek huszonöt esztendeje előad és ir a művészetről, pedig annyit ért hozzá, mint tyúk az ábécéhez.” Marija Vasziljevna, az első feleség anyja azonban áhítattal csodálja egykori vejét. Jelena tudja, hogy érdekli Asztrovot az erdő, az erdészet, arról faggatja az orvost, hogy ez nem hátráltatja-e az orvosi munkájában. Asztrov lelkesen mesél a fiatal nőnek az erdőtelepítésről. „Amikor nyírcsemetét ültetek, és később látom, hogy zöldül, hogy hajladozik a szélben, megtelik a lelkem büszkeséggel...”. Jelena elpanaszolja Vojnyickijnek, hogy mindenki ócsárolja a párját, őrá pedig sajnálkozva néznek, mert öreg a férje. Vojnyickijból erre kitörnek az érzések: 84