Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)

Interjú Zsámbéki Gáborral

madik szereplő, a - ne hívjuk őket cenzoroknak, mert Magyarországon nagyon fura módon működött a cenzúra, de működött között zajlott, akik figyeltek és megfejteni próbálták és az egészet ellenőrizni, nos kétségkívül utóbbiak voltak a legtehetségtelenebb szereplők. És mondom ezt azért, mert számos emlékem van arról, hogy hogyan nem jöttek rá, hogy hol van elhelyezve valami olyanféle, ami tényleg veszélyes lehet számukra, és hol csaptak le olyankor, amikor az ég egy világon semmi nem volt. Ez történt A manó esetében is, ahol elkezdték azt felháborodottan taglalni, hogy az utolsó kép az a magyar értelmiség a sárban, és ezt hogy gondoljuk. Ha jól emlékszem, ekkor robbantam fel, és valami nem éppen barátságos vége lett az egész beszélgetésnek. A fene akarta A manó ban...! A magyar értelmiség eléggé a sárban volt, de azt ebben az előadásban a legkevésbé sem akartam kifejezni. A doktor és a Szonya valami patakba estek bele a végén nagy vidáman és viháncoltak. Egyszóval totálisan sikerült mellélőni.

64