Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)

Lakos Anna: Kortársunk Csehov - Milyen gyorsan telik az idő! - a kiállítás szövege

kritikusgeneráció tagjai - elsősorban Koltai Tamás és Pályi András - azonban mély, elemző írásokat tettek közzé, és úgy tartották, hogy a szolnoki (ahogy a kaposvári is) Sirály fordulópontot jelent a magyar színházi életben, sőt programnyilatkozatként is lehet értelmezni. Az 1971-ben főrendezővé kinevezett előadásának kezdetén bejöttek a díszítők és hatalmas kalapácsokkal „szétverték” a csehovi hangulatot, miközben megácsolták a fából készült színpadot. Koltai Tamás szerint a szolnoki előadásban a szereplők közötti kapcsolatok kidolgozottsága a meghatározó. „Arkagyina (Hegedűs Ágnes) például nem pillanatnyi ötletnek engedve, személyes hiúságból zavarja meg Trepljov darabját - vagy inkább Nyina játékát hanem tudatosan, rosszindulattal: rágyújtás ürügyén egész külön játékot szervez maga köré (ő, a színésznő ne tudná, hogy az ilyesmi mennyire idegesíti a színpadi szereplőt?). Arkagyina és Trigorin (Huszár László) itt nem egyszerűen üres rutiniék, hanem át vannak itatva egy

Nyina: Bodnár Erika

tisztátlan, romlott kapcsolat lassan ölő mérgével. Emberileg és művészileg egy- OSZMI)

aránt halottak” (Koltai Tamás: Szárnyaló és szárnyaszegett Sirályok, Nagyvilág,

1972. 5. 777. o.) Velük szemben a fiatalok, Trepljov (Kránitz Lajos) és Nyina (Bodnár Erika) valóban tehetségesek, sőt a fiatal lány az egyetlen, aki vállalja a sorsát. Koltai szerint Székelynek Nyina a hőse.

Arkagyina: Hegedűs Ágnes, Trigorin: Huszár László, Nyina: Bodnár Erika, Trigorin: Huszár László

Szorin: Máriáss József, Mása: Büros Gyöngyi (Forrás: OSZMI) (Forrás: OSZMI)

33