Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)
Lakos Anna: Kortársunk Csehov - Milyen gyorsan telik az idő! - a kiállítás szövege
Horvai István (1922-2004) Szegeden született. Az Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola diákja volt, s mellette Both Bélához, a Szegedi Nemzeti Színház rendezőjéhez járt színházul tanulni. Behívták munkaszolgálatra, de megszökött. Hazaérkezve Rozsos István színésszel (1922-1963) megalapították a szegedi Fiatalok Kamaraszínházát, ahol kabaréjeleneteket mutattak be. Rövid ideig a Szegedi Nemzeti Színház ügyelője volt, majd Budapestre került, ahol a Magyar Színházban, majd a Nemzeti Színházban dolgozott. 1949- 50-ben a leningrádi Színiakadémia hallgatója volt. Hazaérkezésekor az Úttörő Színház igazgatójává nevezték ki. 1949-ben a Színház- és Filmművészeti Szövetség titkára lett. 1950-ben a Nemzetiben rendezte meg Gobbi Hilda főszereplésével Konsztantyin Trenyov: Ljubov Jarovaja című darabját. 1951-ben kinevezték az ellen-Nemzetinek szánt Madách Színház igazgatójának. Az ötvenes években a szovjet mintára szervezett, nagy politikai befolyással rendelkező Színházi Szövetségben hittel és túlbuzgóan vett részt. 1956- ban a Madách Színház forradalmi bizottsága elküldte a színház éléről. 1957-ben elhatározta, hogy többé semmilyen politikai szerepet nem vállal a színházi közéletben. 6. EGYSÉG Szakítás a szomorkás, lirizáló sablonnal - Horvai István „Élni fogunk! Jaj, csak tudnánk, miért, csak tudnánk miért?!” (Három nővér) „Nemcsak elvakult politikai ifjúkorának következetes revízióját végzi el, hanem átvizsgálja rendezői munkásságát is. Újrarendezi a Három nővért. Közelebb az abszurd komikumhoz, távolabb a tücsökciripeléses realizmustól. Megrendezi Latinovits, Darvas Iván és Ruttkai mesterhármasával Csehov Ványa bácsiját A Vígben sem életművet rendez, hanem a színházi szolgálat értelmében mindent színre visz, amire színházának szüksége van.” (MGP, Elhunyt Horvai István, Népszabadság, 2004. 07. 17.) A Vígszínházban 1970-től sorra rendezte a Csehov-műveket, melyekben a Moszkvai Művész Színház hagyományait megőrizve mégis inkább Mejer- hold színházi útját követte. Nem reális térbe helyezte a szereplőket, kiemelve a Csehov-hősök belső realizmusát, leleplező iróniáját, humorát, egyéni tragédiájuk keserűségét. És ezzel új szemléletet hoz a magyar Csehov-játszás történetében. Csehov: Ványa bácsi Bemutató: Vígszínház, 1970. április 3., Rendező: Horvai István Horvai elképzelése szerint Ványa (Latinovits Zoltán) nem bácsi, hanem ereje teljében lévő férfi, aki szép, okos, intelligens, odaadja ifjúságát és képességét, föláldozza magát egy hitért. Ennek az előadásnak a fizikai létezésében is nagyon aktív Ványa bácsi a hőse, akihez a többiek sem a megszokott módon viszonyulnak. A professzor sem aggastyán, hanem egy nem túl tehetséges törtető, akinek a többiek az áldozatai, de áldozat ő maga is. Ruttkai Éva Jelenája nem az általában megszokott végzet asszonya, hanem egy alapvetően gyáva, de nagyon izgalmas, vonzó asszony. Asztrov pedig (Darvas Iván) csalódva saját magában, belefullad a kiábrándulásba, az italba; egy összetört, szétroncsolt ember, akiben „csupán Jelena szeme veszi észre a tehetséget”. (Horvai Istvánnal készült interjú alapján - Fiatal Ványa bácsi, Esti Hírlap, 1970. 01. 7.) Horvai rendezésében tehát az előadás nem Ványa bácsi (Latinovits Zoltán) öregségéről, hanem a reménytelenség lázadásáról szól, arról, hogy a társadal22
