Lakos Anna (szerk.): Kortársunk Chehov. Milyen gyorsan telik az idő! (Budapest, 2018)
Lakos Anna: Kortársunk Csehov - Milyen gyorsan telik az idő! - a kiállítás szövege
A Kolozsvárott született és kamaszkorában a Bergen-Belsen-i koncentrációs tábort túlélő Ádám Ottó (1928-2010) a szülővárosában látott Gorkij: Éjjeli menedékhely előadásának a hatására otthagyta a kolozsvári orvosi egyetemet, hogy 1948-ban beiratkozzon Budapesten a Színművészeti Főiskolára, ahol Nádasdy Kálmán és Gellért Endre tanítványa lett. 1952-ben Gellért segédrendezője volt a Ványa bácsi híres előadásában. Kétségkívül a tanár-rendező Gellért nagy hatással volt Ádám Ottóra, és az első rendezői korszakában színre vitt Csehov- interpretációit is meghatározta. 1956-tól rendezőként, 1957-től főrendezőként volt a Madách Színház tagja, 1972-től pedig a színház igazgatója lett. 5. EGYSÉG Az állhatatos költői realista - Ádám Ottó Ádám Ottó a belső feszültségekkel kínlódó Nemzeti Színház és Vígszínház konkurenciájaként a hatvanas évek kiemelkedő színházává alakította a Madách Színházat, ahol az egészen kivételes színészekből álló társulattal sorra mutatta be azokat a műveket - klasszikusokat, új külföldi és magyar szerzőket melyek ízlésének megfelelően elsősorban a szereplők belső világát, a lélektani folyamatokat mutatják be. Azt a lehetőséget is kihasználta, hogy a hatvanas évek magyar színházában egyfajta átalakulás ment végbe: olyan háború előtti darabok kerülhettek újra színre, amelyeket az ötvenes évek sematikus, sztálinista gondolkodása miatt addig nem játszottak. Az előadás díszletét Götz Béla tervezte, aki szinte valamennyi műfajban alkotott, de munkássága elsősorban a Madách Színházhoz kötötte, amelynek meghatározó művésze lett. A jelmezeket Mialkovszky Erzsébet (1928-1988) tervezte. 1951-től haláláig a Madách Színház tagja volt. A magyar jelmeztervezés egyik meghatározó egyéniségére a gondos kidolgozás, stílusismeret és karakterábrázolás volt jellemző. Csehov: Cseresznyéskert Bemutató: Madách Színház, 1960. március 5., Rendező: Ádám Ottó Első rendezői korszakának jellegzetes, nagysikerű bemutatója volt 1960-ban Csehov Cseresznyéskertje, amely parádés szereposztással ment. „Sztanyiszl- avszkij leghívebb követőinek nagy gondot okozott, hogy mesterük elveit és gyakorlatát miképpen adaptálják a megváltozott korhoz. Ádámnak is ez az egyik legfőbb törekvése, hogy a tempótlan, sok szünetet tartó, fizikai cselekvésekkel részletezett naturalizmust megszüntetve őrizze tovább, lepárolt realizmus formájában: gyorsabb ritmusban, több stilizálással, hasonlóan elmélyült emberábrázolással.” (Koltai Tamás: Ádám Ottó szép színháza, in Színházfaggató, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978., 74. o.) A kortárs Lengyel György rendező visszaemlékezései szerint ez volt az első, nem tragikus hangvételű Csehov interpretáció. A plakáton műfaji megjelölésként „lírai vígjáték” szerepelt, s a kritikusok megállapítása szerint a rendező képes volt harmóniát teremteni a komiGajev: Pécsi Sándor, Ljubov Andrejevna: Tolnay Klári, Lopahin: Basilides Zoltán (Forrás: OSZMI) 18
