Balázs Eszter: Művészet akcióban. Kassák Lajos avantgárd folyóiratai A Tett-től a Dokumentumig, 1915-1927 - Az avantgárd és folyóiratai 3. (Budapest, 2017)
Galácz Judit: Papírra vetett avantgárd kísérletek - A MA Zenei és színházi különszáma (1924)
alaphangot a további szövegek ideológiai irányultságához.15 Ugyanis Marinetti és a szintén a lapban publikáló másik futurista, Enrico Prampolini szövegeikben - Kassákhoz hasonlóan - a színpadi szintézis megteremtésére törekedtek, még ha végtelenül leegyszerűsített eszközökkel is képzelték el azt. Marinetti olyan színházi alkotásról beszélt, amelyben az előadásokon csak „egy-egy érzés vagy hangulat” tolmácsolását valósítják meg a színészek, amivel nem csupán a drámaműfaj addigi határait sikerül eltörölni, hanem a végletes leegyszerűsítéssel valóságos egységet érhetnek el. Prampolini pedig Futurista dinamikus jelenet című írásában16 az előadások formai rendszerének átalakítására tett javaslatot azzal, hogy a pantomim technikájára alapozva a dinamikus, ritmikus mozgás kifejezésével a mozdulatot, a színeket, a zenét és a vonalakat harmonikus egységbe rendezte. Marinetti eszmefuttatását a német expresszionizmus képviselőjének, a Der Sturm folyóiratot alapító Herwarth Waldennak az írása követi A színház mint művészeti jelenség címmel,17 amely szintén azt tárgyalja, hogy a színpadot az alapokig kell visszabontani, hogy új elvek szerint lehessen azt újra felépíteni. Tehát ebben az esetben is a színjáték hagyományos terének elavultságáról és annak újrakonstruálásáról van szó. Kurt Schwitters kiáltványa a Merz-színpad- ról18 Walden szövege mellett úgy hat, mintha Kassák a két szerző szövegének egymás mellé rendelésével az új színpadi konstrukció felépítésének egy képzőművészeti formáját akarná szemléletesen bemutatni, még ha ez a lehetőség merőben szokatlan és végletes megoldást kínál is. Schwitters szövegében egy, a montázstechnikán alapuló dadaista módszert ismerünk meg, amelyben az alapvető szervezési erő az elemek véletlen egymás mellé rendelése, ezzel kizárva a munkafolyamatból a tudatos tervezést. A Marinetti-Prampolini-Walden-féle diskurzushoz illeszkedik az orosz rendező, Alexander Tairov A színpadi atmoszféra című írása is.19 Kassák már a bevezetőben is megemlíti Tairov színházi munkáját. Kifogásolja, hogy a rendező túlságosan sokat foglalkozik a színész szerepével, akit helytelenül egyeduralkodóvá tesz a darabokban, viszont a térszervezéssel kapcsolatos kísérleteit nagyra becsüli. 15 Filippo Tommaso Marinetti, Teatro Antipsicologico Astratto, di Puri Elementi e il Teatro Tatti- le, MA, Musik und Theater Nummer, 9/8-9., 1924, [3.] 16 Enrico Prampolini, Scéne Dynamique Futuriste (Manifeste), uo., [11.] 17 Herwarth Walden, Das Theater als künstlerisches Phänomen, uo., [4.] 18 Kurt Schwitters, Die Merz-Bühne, uo., [4.] Eredeti megjelenés: uő, Die Merzbühne, Sturm- Bühne, 1/8., 1919, 3. Lásd még: 6. lábjegyzet. 19 Alexander Tairoff, A színpadi atmoszféra, MA, Musik und Theater Nummer 9/8-9., 1924, [5-6.] Eredeti megjelenés: uő, Die szenische Atmosphäre, in uő, Das entfesselte Theater, Kiepenheuer, Potsdam, 1923,11. 189
