Balázs Eszter: Művészet akcióban. Kassák Lajos avantgárd folyóiratai A Tett-től a Dokumentumig, 1915-1927 - Az avantgárd és folyóiratai 3. (Budapest, 2017)
Hubert van den Berg: Kassák Lajos, a bécsi MA és az avantgárd folyóiratok „Internacionáléja” az 1920-as években
„AVANTGÁRD” ELLEN „AVANTGÁRD” 1922-ben több kísérlet is történt egy „Konstruktivista Internacionálé" létrehozására, mely a különböző konstuktivista kötődésű folyóiratokat és csoportosulásokat egyetlen ernyőszervezet alatt egyesítette volna. Az első kísérlet egy düssseldorfi találkozón történt 1922 májusában, ahol a helyi modern művészeket tömörítő Das Junge Rheinland nemzetközi kongresszust szervezett a nemzetközi haladó művészek uniójának létrehozására.37 A konstruktivista társulatok, valamint a De Stijl, a Berlinben megjelenő orosz Vjescs/Objet/Gegenstand és a MA köré csoportosuló művészek is kezdeményezően léptek fel, és próbálták meg kihasználni a találkozó lehetőségét egy „Konstruktivista Internacio- nálé" megalapítására.38 A kísérlet azonban ugyanúgy kudarcba fulladt, ahogy az a második próbálkozás is, mely a Konstruktivisták és Dadaisták Nemzetközi Kongresszusán történt, melyet Theo van Doesburg szervezett Weimarban.39 A „Konstruktivista Internacionálé" létrehozására tett kísérletek 1922-ben nagyrészt azért buktak el, mert egymással szembenálló vélemények alakultak ki azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a művészi „Internacionálénak” hogyan kell viszonyulnia a kommunista „Harmadik Internacionáléhoz", amely a politikában és a kulturális ügyekben is az abszolút avantgárd igényével lépett fel. A kérdés - nevezetesen, hogy általában a művészetnek és különösen a konstruktivizmusnak milyen mértékben kell alárendelnie magát a „proletárdiktatúrának”, illetve mennyire kell követnie a kommunista pártnak mint a munkás- osztály „avantgárdjának" (hogy a leninistákat idézzük) az instrukcióit - szerte Európában éles vitákhoz és alapvető szakadáshoz vezetett a konstruktivista művészek között.40 Szakadást idézett elő Kassák és a MA többi szerkesztője között is, akik aztán a „proletár művészetet hirdetőiként” új folyóiratot indítottak 37 Bernd Finkeldey-Kai-Uwe Hemken-Maria Müller-Rainer Stommer (hrsg.), K. I. Konstruktivistische Internationale schöpferische Arbeitsgemeinschaft (1922-1927), Utopien für eine europäische Kultur, Kunstsammlung Nordrhein-Westfalen-Staatliche Galerie Moritzburg, Düsseldorf-Halle, 1992. 38 Vö. De Stijl, 5/4., 1922, [Kongres-Nummer], De Stijl, 5/8., 1922, [Konstruktivistische Internationale]. 39 Gerda Wendermann, Der Internationale Kongress der Konstruktivisten und Dadaisten in Weimar im September 1922, Versuch einer Chronologie der Ereignisse, in HellmutTh. Seemann (hrsg.), Europa in Weimar. Visionen eines Kontinents, Jahrbuch der Klassik Stiftung Weimar 2008, Wallstein, Göttingen, 2008,375-398. 40 Vö. Hubert van den Berg, The Import of Nothing. How Dada came, saw and vanished in the Low Countries (1915-1925), G. K. Hall, New York, 2002, 163-171. Oliver A. I. Botár, From the Avant-Garde to ‘Proletarian Art’, The Émigré Hungarian Journals Egység and Akasztott Ember, 1922-23, Art Journal, 52/1., 1993, 34-45. Bár Botár szövegének címe az „avantgárd" és a „proletár művészet” közötti szembenállást sugallja, az utóbbi támogatói művészetfelfogásukat avatgárd- ként értelmezték, az ellenfelek által képviselt „tiszta művészetnél" is radikálisabb avantgárdnak. 27
