Borbás Andrea: Tükör és kancsó. Képeskönyv Szabó Magda születésének századik évfordulójára, a Petőfi Irodalmi Múzeum Annyi titkom maradt… című kiállítása alapján (Budapest, 2017)

Annyi titkom maradt... Fotók a kiállításból

„[...] Pár esztendővel ezelőtt egy régiségkereskedésben megvettem egy arasznyi, széles szájú, kék porcelán kannát, amelyen lótuszok között két hattyú tollászkodott.

Nem volt szükségem semmiféle kannára, legkevésbé olyanra, amelyen hattyúk merengenek. Rögtön megbántam, ahogy megvettem, már a csomagolóban. [...] Ezekben az években nemegyszer kaptam rajta magam azon, hogy olyasmit csinálok, ami nem jellemző rám - sőt. [...] Megváltozott lényem legdöbbenetesebb új vonása az az érdeklődés volt, amellyel - számára is váratlanul - nálam csaknem tíz évvel idősebb testvérem felé fordultam. [...]

Egyszer, mikor felugrott hozzánk, a szokottnál is kevesebb ideje volt, míg a teát készítettem, kijött velem a konyhába, hogy addig is beszélgethessünk. Háttal álltam neki, így érzékeltem, hogy mozdul, felemel valamit; a teásdoboz volt a közelében, gondoltam, azt nézi meg. De mikor megfordultam, a hattyús kannát láttam a kezében, óvatosan megfordította, hogy ki ne loccsanjon belőle a víz. - Hol a ragasztás? - kérdezte a fivérem. [...]

És ment be a szobába, vitte a kannát. [...] Csak amikor már az asztalhoz ültünk, s ő elmagyarázta a többieknek, hol állott nálunk a Szent Anna utcai lakásban ez a kanna, amelyet ő gyerekkorunkban eltört, de amelyet valaki mesterien összeragasztott, értettem meg, hogy [...] éppen csak nem erről a kannáról beszél, hanem a hasonmásáról, aminek abban a korban, amikor gyártották, ezer meg ezer testvére lehetett. A Szent Anna utcai lakásban volt egy hattyús kannánk, ő eltörte, kidobták, elfelejtettük, elfelejtettem.” (Régimódi történet, 11-12.)

96