Borbás Andrea: Tükör és kancsó. Képeskönyv Szabó Magda születésének századik évfordulójára, a Petőfi Irodalmi Múzeum Annyi titkom maradt… című kiállítása alapján (Budapest, 2017)

Mások vallomásainak tükrében

emlékszem. Csupán arra emlékszem, hogy igen gondosan voltam öltözve és eléggé izgultam a csöngetésnél. Talán kávéval kínáltak. Mintha vasárnap délután lett volna, vagy legalábbis olyan volt a hangulat. Szobotka Tibor egy idő után előzékenyen magunkra hagyott bennünket. Egy ápolt, értelmiségi lakásban ültünk és mintha lett volna két nagyon szép macska is. Igen. Szabó Magda szemét ismételték meg nekem különböző helyekről. Különben minden teljesen ismerős és meghitt. Csakhogy mégis rettenetesen elfáradtam tőle, erre azért emlékszem.

(Nádas Péter: Ön kivel készítene interjút? - Szabó Magdával, „Majd ha megfutottam útjaimat”, 31-32.)

Olvasom Szabó Magdát, nagy Szabó Magda Olvasás van itt most velem, és amit értek is: azt, hogy Ő érez - minket. Akik olvasói lehetünk, és ezzel még egy külön kis létváltozatot élhetünk, tisztának őrizendő többletünkként. Az Isten áldja érte. Vagy inkább mondjam így: majd jövünk. Együtt leszünk egyszer mindenekkel, akikkel egy regényvilág köt össze, s akiktől a világ regénye választ.

(Tandori Dezső: Megmaradt poétának, „Majd ha megfutottam útjaimat”, 38.)

Magda ismerős volt, barát, szerkesztettem a Szépirodalminál, nagyon jó volt vele dolgozni, abszolút profi volt. [...] Őt én jelentősebb írónak tartottam és tartom, mint akkoriban a magyar olvasóközönségnek ez a sznob része. De hát a nagy íróink fogadtatása, vagy szerényebben, kiváló íróinké, nem nagyon logikus.

(Réz Pál: Ódák és visszák. In: Bokáig pezsgőben, Bp„ Magvető, 2015. 334.)

A magyar Gabriel García Márqueznek tartom.

(Kabdebó Lóránt 2017. október 5-én a PIM-ben,

A születésnap című beszélgetésen)

Ez a két titka: a bonyolult egyszerűség és a véglegesre formált prózában is megszólaló személyes hang. Ez az, amire nem csak anyanyelvi olvasója hangolódik rá, hanem számtalan nyelvre fordított műveinek olvasótábora még a fordítás szűrőjén át is. Emiatt népszerű itthon és külhonban. Szabó Magda számára az elitirodalom és a populáris irodalom nem ellentmondás. És ebben tökéletesen igaza van. Ő maga írja folyamatosan a bizonyítékanyagot.

(Görgey Gábor: „Majd ha megfutottam útjaimat”, 54.)

86