Borbás Andrea: Tükör és kancsó. Képeskönyv Szabó Magda születésének századik évfordulójára, a Petőfi Irodalmi Múzeum Annyi titkom maradt… című kiállítása alapján (Budapest, 2017)
Anyai ág
„A mama mindig úgy nézett rá, mint egy figurára, mint egy bolondra, nézte, hitetlenkedve, mint aki nem hiszi, hogy ezt a valakit itt ő hozta a világra, aztán megcsóválta a fejét, és azt mondta: »Istenem, de csúf vagy te, Klári!« Kálmán bátyja ott játszott mellette, felnézett ő is, látta hosszúkás, gyöngéd arcát, mosolygó mandulaszemét, fehérszőke üstökét. A mama nem szólt többet, felkönyökölt a székre, nézte a tüzet. Kálmánról nem beszélt. Minek beszélt volna? Kálmán gyönyörű volt, a legszebb kisfiú volt, akit valaha életében látott.” (Disznótor, 45.) JABLONCZAY ILONA „A Jablonczayak mindegyikében volt művészi hajlam, Margit szépen énekelt, Ilona kisgyerekkorában, de fiatal lányként is kitűnően rajzolt és festett portrét, virágot, állatot, képzeletbeli és valóságos tájakat. Festett porcelánra, fára, papírra, volt olyan lánykori rajza, amelyet Melinda megőrzött, s még én is láttam.” (Régimódi történet, 173.) „Én például sosem találkoztam Ilonával, anyám még csak az utcán se mutatta meg nekem, Ilona gyerekeit is csak képről ismerem.” (Régimódi történet, 173.) JABLONCZAY IMRE (Lenke dédapja) „Jablonczay Imre, a Wenckheimok egykori intézője, Köselyszeg megszerzője, aki paradicsomot teremtett a pusztán, tehetetlen bénán várta a bizonyosan bekövetkező katasztrófát: amikor legszebb szőlőjét tönkreverte a jég, kifutott a barázdák közé, s az eget fenyegetve addig szidalmazta a termését elpusztító mennyei hatalmat, míg az indulattól szél nem érte, soha többé nem tudott a lábára állni.” (Régimódi történet, 43.) „[Lenke] dédapja, Imre, a zsinóros magyar ruhába öltöztetett, vaskos Antikrisz- tus csodálatosan ocsmány szavakat tudott, Jablonczay Lenke ámult, hogy nem csapja agyon a villám, amiért olyan átkok és káromkodások özönével halmozza el menyét, a Rickl lányt, aki egy hátsó traktusi szobába száműzte, mintha ő tehetne arról, hogy az egész élete szorgalmas munkájával szerzett, gyönyörű Köselyszeget, az óriási birtokot, amelynek üvegházaiból karácsonytájt friss földiepret és sárgadinnyét varázsolt a vendégei elé az ünnepi asztalra, Kálmán fia, aki negyven kocsin röpítette a Kösely menti kastélyba a lakodalomra Rickl Mari nászkíséretét, elkártyázta az utolsó termékeny holdig, végül is dobon ment el 45
