Borbás Andrea: Tükör és kancsó. Képeskönyv Szabó Magda születésének századik évfordulójára, a Petőfi Irodalmi Múzeum Annyi titkom maradt… című kiállítása alapján (Budapest, 2017)

Borbás Andrea: Szabó Magda önvallomásai tükrében

van dolgunk. Akit a szerző azért hozott létre, „[...] önmagát a másikban szemlélhesse.”22 S akinek, mint Szabó Magdánál oly sokszor, a névadása sem véletlen, hiszen Szent Cecília a szent zene védőszentje, akinek ráadásul a legtöbb ábrázoláson szőke a haja.

Magda és Cili olyasféle alter és egó, mint A Katalin utca című műben Blanka és Irén, Az őz című regényben Eszter és Angéla. Vagy Az ajtó című mű írónője és Emerence. E két utóbbi alakról mondta ki Kabdebó Lóránt, hogy ők ugyanazon ember színe és visszája23 - ez a korábban felsorolt többi alakra, alterre és egóra is igen találó megfogalmazás.

Ami még Cili figuráját illeti, a Für Elise lapjain megelevenedő alak jó példa a szerző játékosságára, hiszen a figura a két szülő vágyaiból lett „összegyúrva”. Míg az apáról a következő olvasható: „[...] a férfi nemcsak feleségre, utódra is vágyott, [...] szőke kislányt remélt tőle [.. ,]”24 Addig az anya kapcsán így fogalmaz a szerző: „Lenke remélt reinkarnációja Cili lett [.. .]”2S.

Tehát míg az Agancsos nevű figura egy valódi barátnő az Okút lapjain, addig a Für Elise Cili nevű hősnője képzelt testvérré, alteregóvá válik.

Az életrajzi verifikálhatóság nem csupán Cili esetén, hanem Emerenccel kapcsolatban is érdekes kérdés. Ahogy Mikes Edit sem Editként vonult be Szabó Magda életművébe, úgy házvezetőnője sem saját nevén, hanem beszélő névvel, Szeredás Emerencként jelenik meg; az Emerencia latin eredetű név, jelentése érdemekben gazdag. (Itt jegyzem meg, hogy a Für Elise szereplői is, Szabó Magdolnát és néhány közelebbi családtagot kivéve szintén álnéven szerepelnek.) De visszatérve Az ajtó házvezetőnőjére, az ő igazi nevét Csizmadia Éva 2005-ben megjelent könyvének26 alcíméből ismerhetjük meg: Szőke Julianna, akit a Pasaréten mindenki Juliska néniként szólított. így említi egyébként Zeusz küszöbén című útinaplójában Szabó Magda is: „Juliska néni elvállalja anyánk őrzését [.. .]”27.

De az Okút és a Für Elise által felidézett önéletrajzok között nem pusztán Cili alakja a különbség, hanem az alkotói módszertan is: míg az Okút elbeszélője nem lép ki a gyereknézőpontból, addig a Für Elise elbeszélője rendszeresen „ugrál” a gyereknézőpont és az elbeszélő jelen idejű ítéletalkotásai között - mely gesztus egybeesik H. Porter Abbott meglátásával, miszerint: „Az önéletírás elbeszélése [...] az alkotás jelenében kezdődik és végződik: olyan elbeszélési mód ez, amely

17