Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)

Vaderna Gábor: Vojtina Ars poeticája

komolyan vehető és ironikus játék: Vojtina Vergiliusként vezeti tanítványát, tehát a megszólított nem akárkit kapott kísérőül, másrészt nehéz feledni, hogy Vergilius először a Pokolba szállt alá, s utóbb a Mennyországba be sem léphetett. Ha komolyan vesszük az utalást, akkor abból az is következik, hogy az egyik legnagyobb költő fogja megosztani tanácsait, illetve az is, hogy csak ideig-óráig kísérheti társát, végcéljához nem vezetheti el. Ráadásul a felvett szerep tovább osztódik: nem igazán tudni, hogy akkor itt most ki is beszél valójában. Arany? Vojtina? Vergilius?

A költemény másik, tanácsadó, hosszabb része egy ókorig visszanyúló művészetelméleti dilemmát tárgyal: hazudnak-e a költők? Platón, bár több ellentétes vélemény is megjelenik dialógusaiban a művészetekkel kapcsolatban, azt állította (az Állam ban), hogy a világról szerzett tudásunk már eleve ideálisnak tekinthető formák utánzása, s a művészet, mikor ezeket az utánzatokat utánozza, még messzebb kerül az eredeti formáktól. Vojtina ez ügyben inkább Arisztotelész Poétikáját követi: Platón tanítványa szerint ugyanis mestere tévedett (íme, egy tanítvány, ki megtagadta mesterét!), hiszen az utánzás alapvető emberi igény, s például a művészet abban különbözik a történetírástól, hogy míg az utóbbi azt meséli el, ami megtörtént, előbbi olyan történeteket kínál, melyek nem történtek meg, ám megtörténhetnek. Egyedi és általános tehát úgy kerülnek itt szembe egymással, hogy a művésznek az előbbi felől az utóbbi felé kell elmozdulnia - még akár azon az áron is, hogy hazudni kényszerül.

Az imént említett arisztotelészi megkülönböztetésre utalnak a következő sorok:

Tán nem való, hogy ez s ez úgy esett,

Tán ráfogás a felhozott eset:

Mátyás király nem mondta s tette azt;

Szegény Tiborc nem volt élő paraszt;

Bánk, a nejével, megvénült falun,

Sosem dühönge többé a szarun [vagyis „a szarvon”, azaz felszarvazásán], Evett, ivott, míg végre elalún:

De mit nekem valód, ha ez esetben Bánk törpe lesz, Mátyás következetlen?

Ha semmi évszám, krónikás adat Engem le nem győz, hogy nem tett vadat?

Nekem egész ember kell és király,

Vagy férj, nejéért aki bosszút áll,

S ember-, király-, meg férjben az egyén:

Csip-csup igazzal nem törődöm én.

Az irodalom hazug igazmondását támasztja alá a vers híres - legalább Phaedrus óta vándorló, terjedő - meséje a malacvisítás-utánzó versenyről (ahol az igazi malacot köpenye alá rejtő csaló veszít), a léghajóban való felszállás mint az

77