Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Vaderna Gábor: Vojtina Ars poeticája
Vojtina Ars CO 'CG o ■H +-> <D O a Arany János közismerten vonzódott a kultúra populáris regisztereihez. Első nyilvános szereplései a Kisfaludy Társaság különböző pályázatain is ide kapcsolják: Az elveszett alkotmány egy travesztált eposz (márpedig e műfaj hagyománya ekkoriban még határozottan az elit művészet felforgatását célozta), a Toldi pedig egy töredékesen fennmaradt lovagregény-paródia, llosvai Selymes Péter munkájának újraírása. A későbbiekben Arany rendszeresen nyúlt olyan témákhoz, melyek különböző kulturális regiszterek határain mozogtak, a közköltészettel kacérkodó szövegei, parodikus megszólalásai (például zseniális Szózat-paródiája), A nagyidai cigányok a maga frenetikus csatajeleneteivel bizonyosan ide sorolhatóak, de még az is megkockáztatható, hogy Arisztophanész vígjátékait is azért magyarította, mert észlelte e szövegekben a felforgató mozzanatot. Mindezek mellett az sem lehet meglepő, hogy azokat a figurákat, akiknek szerepében előszeretettel és visszatérően megformálta magát, a folklorisztikus módon terjedő anekdotakincsből merítette. Ilyen alakmás volt Bolond Istók, akit két igencsak különböző epikus szövegben formált meg (Bolond Istók, 1850; 1873), s ilyen Vojtina Mátyás is, a fűzfapoéta, akihez szintén kétszer tért vissza Arany (Vojtina levelei öccséhez, 1851; Vojtina Ars poeticája, 1861). Bolond Istók egy 18. században feljegyzett szólásból („betekintett, mint Bolond Istók Debrecenbe"), Vojtina korabeli pesti anekdotákból érkezett. Utóbbiról szórványos adatok, rövid, mókás történetek az adomáiról és élceiről ismert író, Bernát Gáspár (közismert nevén: Gazsi) környezetében tűnnek fel, ahol Vojtina az ő bugyuta titkára. Hogy valóban létezett-e Vojtina Mátyás, vagy pedig Bernát találta ki személyét mások szórakoztatására, ma már nem megítélhető, talán nem is fontos. 73
