Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)

Pethőné Nagy Csilla: Ősszel

Ősszel

Híves, borongó őszi nap;

Beült hozzám az únalom:

Mint a madár, ki bús, ki rab, Hallgat, komor, fázik dalom.

Mit van tennem? olvasni tán...? Maradj Homér, fénydús egeddel, Maradj te most!... Jer Osszián, Ködös, homályos énekeddel.

Mert fájna most felhőtlen ég, Mosolygó, sírna tengerarc,

Élénk verőfényes vidék - Óh, fájna most nekem e rajz!

Kék fátyol messze bérc fokán - Arany hajó, mely futva szegdel Bibor habot... Jer Osszián, Ködös, homályos énekeddel.

Ott kéken a Zeüsz-lakta domb; Itt zölden a nyájas sziget;

Fölötte lomb, alatta lomb,

Árnyas berek, zengő liget, - Hullám-mosott gazdag virány - Fehér juhak s tulkok sereggel - Minő kép ez!... Jer Osszián, Ködös, homályos énekeddel.

Füst koronáz erdőt, bokort, Vendégies hivójelül;

Hősek családja, víg csoport, Áldoz, toroz máglyák körül. Lantszóra lejt ifjú, leány;

Kettős pohár, mézízü nedvvel, Vígan forog... Jer Osszián, Ködös, homályos énekeddel.

S ha zúdulnak véres csaták, Szabadságért nem küzdenek, Mert elnyomás, népszolgaság Előttük ismeretlenek.

Törvényök nincs - boldog hiány! A vének élőszája rendel Igazságot... Jer Osszián,

Ködös, homályos énekeddel.

Oda van a szép nyár, oda!

A természet lassan kihal;

Nincs többé nagyszerű csoda, Többé se napfény, sem vihar; Pacsirta nem szánt, csalogány Nem zöngi dalját este, reggel; Nincs délibáb... Jer Osszián, Ködös, homályos énekeddel.

Egyhangúság, egyformaság;

A nappal egy világos éj;

Nem kék az ég, nem zöld az ág, Menny, föld határán semmi kéj; Csak sír az égbolt ezután Örök unalmu lanyha cseppek Mig szétolvad... Jer Osszián, Ködös, homályos énekeddel.

Óh jer, mulattass engemet, Hunyó dicsőség lantosa;

Érdekli mostan lelkemet Borongó ég, kihalt tusa, Emlékhalom a harc fián,

Ki az utolsók közt esett el; Remény nélkül... Jer Osszián, Ködös, homályos énekeddel.

Felhőid és zúgó szeled,

A zizegő haraszt. mohar, Magános tölgy a domb felett, Bolyongó tűz, hullámmoraj - Ez, amit lelkem most kiván! Enyésző nép, ki méla kedvvel Múltján borong... Jer Osszián, Ködös, homályos énekeddel.

Kinek sötétes éjjelen A hős apákhoz költözött Daliák lelke megjelen,

Alánéz bús felhők között És int feléd: „Jer, Osszián,

A holtakat miért vered fel? Nincs többé Caledonián Nép, kit te felgyújts énekeddel.”

71