Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Z. Kovács Zoltán: Akadémiai papírszeletek
í lemondását, de sem 1876-ben, sem 1877-ben nem fogadják el. Végül szabadságolják, s csak 1879 májusától vonul nyugdíjba (az akadémiai lakás fenntartásával, de a felajánlott élethosszig tartó fizetést Arany nem fogadja el). A papírszeletek az akadémiai ülések témáihoz, valamint az azoktól való távol- maradásról szólnak, játékos hangnemben és formai játékokkal. Hol a rímeléssel, a soráthajlással, hol idegen nyelvekből kölcsönzött szavak használatával teremt komikus hatást, s mindegyik darabot az ironikus távolságtartás jellemzi. Ez igaz akkor is, amikor a vers magáról a költőről szól: a két, az akadémiai ülésekről való távolmaradást jelző szöveg egyaránt humorosan szól a beteg, nyűgös Aranyról. A korábbi szöveg első sora mintha Vörösmarty Mihály E/őszójának sorát variálná („Most tél van és csend és hó és halál.”), a feldolgozás alapjává annak metaforikus, hangulati jelentését téve (hiszen az Akadémia épületében lakó Aranynak már nem kellett elszenvedni az időjárás felsorolt viszontagságait, ha az ülésre el akart jutni). Toldyhoz (ülési meghívóra) Sár van, hó van, köd, fergeteg, A szegény tag bús és beteg; Nem jöhetek Végezzetek. (1875 körül) (Egy másik ülési meghívóra) Beteg vagyok, süket, vak és vén; Tanácskozni miért mennék én? (1880. április) Az akadémiai ülések témájára két papírszelet reflektál, 1865-ből. Az elsőről Jókai a következőképpen tudósít: „Egyet közlök belőlük. Arról folyt épen az értekezés, hogy a história csak azoknak a neveit jegyzi fel, akik szellemökkel hatottak, vagy akik vérengző hadjáratot viseltek. A papír-rongyra, mit hozzám röpített, ez volt írva.” A másik (amely Arany László kiadásában nem szerepel) Nagy Márton 1865-ös, A görögök nevelészetéről című előadása alatt íródott. Ha a két darab hatásmechanizmusát tekintjük, az első esetben a történelem „humoros" volta a komikum tárgya (az emlékezet ugyanúgy megőrzi a nagy hóhérok, mint a nagy gondolkodók emlékezetét). Azért, hogy a négysoros rögtönzésből ne legyen falvédő-bölcsesség, az önirónia kezeskedik: a tétel a két német fogalom használata révén önmagát is csak egyfajta bölcselkedésként távolítja el. A második papírszelet a nevelészet szó mesterkéltségéből indul ki (ami a korabeli tudományos nyelvújítás találmánya volt), a formai műviség révén („nevel észet”) bemutatva sok neveléstudományi munka tartalmi ürességét 60
