Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Z. Kovács Zoltán: Akadémiai papírszeletek
hogy egy szűk közösség, például néhány, az Akadémia ülésén résztvevő barát ne ismerje, sőt ne közölje a verset) és az Akadémia működésével kapcsolatos eseményhez való kötődés. Az ilyen értelmű alkalmiságból (amelyre sokszor a rögtönzés kategóriáját alkalmazzák: a szövegek megírása nincs eltervezve és elkészültük után nincsenek utólag, a kiadás céljából csiszolva), a „papírszeletek” töredékességéből következik, hogy a szövegek csoportosítása és címe is sokszor a közlőtől származik. Ha az „ultima manus”, a költő általi végső szentesítés elvéből indulunk ki, akkor Arany Jánosnak nem létezik Akadémiai papírszeletek című műve. Néhány fennmaradt rövid kéziratos megjegyzésének fia, Arany László adta ezt az összefoglaló címet az Arany János hátrahagyott iratai és levelezése című négykötetes sorozat első darabjában, mely szöveg- korpusz aztán módosult Voinovich Géza modern kiadásában, hogy aztán Arany János verses műveinek legutóbbi, legkorszerűbb kiadásában megint újabb összetételben szerepeljen. Vajon irodalmi műveknek kell-e tartanunk olyan rövid szövegeket, melyeket írójuk akadémiai gyűlések során (esetleg: előtt és után) feljegyzett, majd barátainak továbbított (mint manapság egy sms-t egy tanóra vagy egy egyetemi előadás alatt)? Ezzel összefüggésben pedig feltehetjük azt a kérdést, hogy hol húzódik a határ egy író irodalmi és egyéb, írással járó tevékenysége között. A korszak alkalmi verseinek közlése már Arany László számára is gondot okozott: „De vajon nem ártok-e a közzététellel a boldogult emléke iránt tartozó kegyeletnek is? Szabad-e az alkotó művész műtermének minden forgácsát közszemlére tenni? Szabad-e a költő terveinek, eszméinek, ötleteinek kidolgozatlan vagy félig kész darabjait föltárni a világ előtt?” Az Arany János hátrahagyott versei közli az „akadémiai papírszeleteket” a „Rögtönzések, tréfák, sóhajok” című fejezetben. Keletkezésükről Jókai Mórt idézve ír Arany László: „Az akadémiai üléseken dirib-darab papirosokon szoktunk egymásnak izengetni. Én karikatúrákat mázolok neki, ő meg nekem epigrammokat küldöz. [...] Az ilyen papír rongyokat, - folytatja tréfásan Jókai - én rakásra gyűjtöm, s majd ha mind a ketten meghaltunk, majd ha a magyar uraságok belgák és angolok lesznek, ezreket fognak érte kapni - az örököseim.” Az „akadémiai papírszeletek” olyan rövid Arany-versek tehát, amelyek a Magyar Tudományos Akadémia ülései kapcsán íródtak, nem közlésre szánva. A szövegeket publikáló Arany László jegyzi meg az 1865-1877 közé eső időszakról, hogy azt a költői terméketlenség jellemzi. S valóban, Arany megnyilvánulásai mind levelezéseiben, mind „rögtönzéseiben” (az Akadémiai papírszeletek mellett például a Főtitkári évek cím alatt megjelent rövid versekben) a hivatali munka terhességéről szólnak. Mi volt a háttere a látszólagos költői elnémulásnak és ezzel együtt az alkalmi költészet megerősödésének? Arany János családjával 1860 októberében Pestre költözik, miután a Kisfaludy Társaság augusztus 1-én igazgatójának választotta, s szeptemberben megkapta az engedélyt egy kritikai 58
